Példaszövegek jegyzéke (8). Köszönetnyilvánítás (12). 0. Előszó (13).

I. Alapfogalmak. A szövegszerűség hét ismérve: a kohézió, a koherencia, a szándékoltság, az elfogadhatóság, a hírérték, a helyzetszerűség és az intertextuálitás. Alkotóelvek és szabályozó elvek: hatékonyság, hatásosság, helyénvalóság (9).

II. A szövegnyelvészet kialakulása. A szövegnyelvészet történeti háttere: a retorika, a stilisztika, az irodalomtudomány, az antropológia, a tagmemika, a szociológia, a diskurzuselemzés, a funkcionális mondatperspektíva. A strukturalista leíró nyelvészet: rendszerszintek, Harris diskurzuselemzése, Coseriu munkája a foglalatokról, Harweg helyettesítési elmélete, a szöveg mint a mondat fölötti egység. Transzformációs nyelvtan, Heidolph és Isenberg javaslatai, a konstanzi projektum, Petőfi szövegszerkezet / világszerkezet-elmélete, van Dijk szöveggrammatikája, Melcsuk szöveg / jelentés modellje, a transzformáció fogalmának fejlődése (37).

III. A műveleti megközelítés. Pragmatika. Rendszerek és rendszerezés. Leírás és magyarázat. Modularitás és kölcsönhatás. Kombinatorikus robbanás. A szöveg mint művelet. A megmunkálás könnyűsége és a megmunkálás mélysége. Befejezettségi küszöbök. Virtuális és aktuális rendszerek. Kibernetikus szabályozás. Folyamatosság. Stabilitás. Problémamegoldás: mélységi keresés, szélességi keresés és eszköz?cél elemzés. Leképezés. Műveleti csatolás. Minta-összehasonlítás. A szövegelőállítás fázisai: tervezés, az eszme körvonalazása, fejlesztése, kifejezés, megformálás. Linearizáció és szomszédosság. A szövegbefogadás fázisai: elemzés, fogalom-visszanyerés, eszme-visszanyerés, terv-visszanyerés. Az előállítás és a befogadás megfordíthatósága. A műveleti modellek forrásai: mesterséges intelligencia, kognitív pszichológia. Művelettípusok (55).

IV. Kohézió. A mondattan funkciója. A szövegfelszín az aktív emlékezetben. Szorosan szervezett minták: csoport, tagmondat, mondat. Megnövelt átmenethálózatok. Nyelvtani függőségek. Szabályok mint folyamatok. Mikroállapotok és makroállapotok. Várólista. A minták újrafelhasználása: visszatérés, részleges visszatérés, párhuzam, parafrázis. Tömörítés: szómások, anafora és katafora, ellipszis. Kiegyenlítődés a tömörség és a világosság között. Viszonyjelzés: igeidő és igeszemlélet, időszerűsítés, kötés: kapcsolatos, választó, ellentétes és alárendelő. A modalitás. Funkcionális mondatperspektíva. Intonáció (73).

V. Koherencia. Jelentés és értelem. Meghatározatlanság, kétértelműség, többértékűség. Az értelem folyamatossága. Szövegvilágok. Fogalmak és viszonyok. A kapcsolat ereje: határozott, jellemző és esetleges ismeretek. Lebontás. Műveleti szemantika. Aktivizálódás. Porciók és globális minták. Az aktivizáció terjedése. Esemény-emlékezet és jelentés-emlékezet. Gazdaságosság. Keretek, sémák, tervek és forgatókönyvek. Átörökítés. Elsődleges és másodlagos fogalmak. Operátorok. Szövegvilág-modell építése. Következtetések levonása. A világismereti megfelelő. A referencia (120).

VI. Szándékoltság és elfogadhatóság. A szándékoltság. Csökkent mértékű kohézió. Csökkent mértékű koherencia. A szándék fogalma a különböző tudományágakban. Beszédaktus-elmélet. Performatív igék. Grice társalgási maximái: az együttműködés, a mennyiség, a minőség, a viszony és a modor maximája. A cselekedet és a diskurzuscselekedet fogalma. Tervek és célok. Forgatókönyvek. Együttműködő tervezés. Követés és áttétel. Az elfogadhatóság. Mondatok megítélése. Az elfogadhatóság és a nyelvtaniasság viszonya. Tervek és célok elfogadása (152).

VII. A hírérték. Figyelem. Az információelmélet. A Markov-lánc. Statisztikai és környezeti valószínűség. A hírérték három kategóriája. A trivialitás. Alapesetek és a preferenciák. Felértékelés és leértékelés. Folyamatossághiányok és ellentmondások. Indítékkeresés. A keresés iránya. A kapcsolat ereje. A stabilitás megszüntetése és helyreállítása. Az elvárások osztályozása. A való világ. Tények és hiedelmek. Szokásos rendezési stratégiák. A nyelv szerveződése. Felszíni megformálás. Szövegtípusok. Közvetlen környezet. A tagadás. A határozottság. Újságcikk és szonett. Többszintű elvárások. A váratlanság indítékai (184).

VIII. Helyzetszerűség. Helyzetmodellek. Áttétel és tapasztalat. Követés és kezelés. alá-fölérendeltség. Észrevétel. Szokásos rendezési stratégiák. Gyakoriság. Kiugróság. Tisztázás. Egzofora. Helyzetkezelés. Tervek és forgatókönyvek. Tervcsomagok és a tervcsomag-kiterjesztés. A hatékonyság és a hatásosság közötti kiegyenlítődés. Helyzetkövetési és -kezelési stratégiák (211).

IX. Intertextualitás. Szövegtípusok és nyelvészeti tipológia. Funkcionális meghatározások: leíró, elbeszélő és érvelő szövegek, irodalmi és költői szövegek, tudományos és didaktikus szövegek. Jól ismert szövegek felhasználása, a rájuk való hivatkozás. A beszélgetés szerveződése. Problémák és változók. Követés és kezelés. A Reichman-féle koherenciaviszonyok. Diskurzusvilág-modellek. A szövegtartalom visszaidézése. A séma hatásai. Nyomelvonás, szerkesztés és újraszerkesztés. Következtetések levonása és az aktivizálódás terjedése. Tudatbeli képek és jelenetek. A szövegből származó ismeretek és a tárolt valóságismeret egymásra hatása. Szövegszerűség a visszaidézési kísérletekben (235).

X. Kutatás és oktatás. A megismeréstudomány. Az ésszerű emberi viselkedéshez tartozó készségek. Nyelv és megismerés. Az intelligencia meghatározása. A szövegek mint a tudomány hordozói. Szociológia. Antropológia. Pszichiátria és pszichológia. Olvasás és olvashatóság. Írás. Irodalomtudomány: deautomatizáció, eltérés, generatív poétika, az irodalomkritika mint leértékelés. Fordítástudomány: szó szerinti és szabad fordítás, az élmény egyenértékűsége, szépirodalmi fordítás. Összevető nyelvészet. Idegennyelv-oktatás. Jeltudomány. Számítástechnika és mesterséges intelligencia. A megértés megértése (268).

Utószó (Tolcsvai Nagy Gábor) (283). Az irodalomjegyzékben felhasznált rövidítések jegyzéke (296). Irodalom (298). Névmutató (321). Tárgymutató (328).