Számítógép használata a matematikában

 
 
 

Ezek a feladatok amerikai típusú versenytesztekbõl lettek összeválogatva. Ez a versenytípus eltér a hagyományos matematika versenyektõl, mivel igen rövid idõ alatt kell a diákoknak a rendelkezésükre álló megoldások közül kiválasztaniuk az egyetlen helyeset. Ez nem tûnik nehéz feladatnak, de tippeléssel igen sok pontot lehet veszíteni.

A feladatsorok megoldása során az elsõ problémát a szöveg pontos olvasása és megértése jelenti. A legkisebb felületesség, türelmetlenség, a lehetséges válaszok közül egy kipróbálása és jónak minõsítése mind-mind hibát eredményezhet. A sok feladat és a kevés idõ a megoldótól elmélyült figyelmet, kitartó koncentrációt igényel.

A teszt formájában történõ feladatmegoldás nem csak versenyeken hasznosítható, hanem tudásszintmérõként is remekül alkalmazható. A módszer nagy elõnye, hogy a tesztek könnyen javíthatók és javításuk egyértelmû. A számonkérés és az önellenõrzés más területein is kiválóan használhatók – ilyen például a nálunk élõ országos Zrínyi Ilona Matematikaverseny.

A feladatsorok megoldásának helyességét többféle pontozási rendszerrel is lehet mérni, ezek közül most az általam alkalmazottat mutatom be:

A teszt pontozásánál minden helyes válaszért 4 pont jár, minden hibás válaszért -1 pont. Az így összegzett pontokhoz még 10 pontot hozzáadva elkerülhetõ, hogy az összpontszám még szélsõséges esetben se legyen negatív. A pontlevonás célja, hogy a tesztek megoldóit visszatartsa a találgatástól, mivel így átlagosan ugyanannyi pontot lehet veszíteni, mint amennyit esetleg nyernének. Nem kell minden feladatra válaszolni, ha nincs válasz, akkor azért nem jár pontlevonás. Összefoglalva tehát:

Pontszám = 10 + 4 * helyes válaszok száma - hibás válaszok száma, így esetünkben maximálisan 50 pont érhetõ el.

Az ilyen típusú tesztek eredményének érdemjegyre váltására még nincs kialakult hazai oktatási gyakorlat, de az alkalmazó tanárok tapasztalatai szerint a többi számonkérésnél kialakult százalékhatárok itt is alkalmazhatóak.

A tesztek ily módon való alkalmazása – gondolok itt az Internet adta lehetõségekre – tovább egyszerûsíti a javító tanár munkáját. Tulajdonképpen „csak” egy elegendõen nagyméretû feladatbankkal kell rendelkezni, és azokból tetszõlegesen variálva elõállítható akár egy teszt, egy dolgozat, vagy egy szakkör faladatai. A javítást és az értékelést szintén meggyorsítja ez a módszer. A javított feladatsorokból gyors összegzés készíthetõ kiemelvén az esetleges típushibákat, ezáltal szintén megkönnyítve az oktató munkáját, arra irányítva a figyelmét, amit még esetlegesen át kell ismételnie a tanulókkal.