hiperonima, hiponima <gör. 'fölérendelt, alárendelt szó, kifejezés'>: egy szót, általában főnevet, akkor nevezünk hiperonimának (tágabb jelentéskörű névszónak), ha tárgyak, dolgok, személyek, fogalmak stb. olyan osztályának megnevezésére szolgál, amelynek tagjai külön-külön is rendelkeznek valamilyen elnevezéssel; a nyelvészetben generikus főnév (nagyjából megfelel a logikából ismert nemfogalomnak).

Az osztály tagjainak külön neve: hiponima (szűkebb jelentéskörű névszó), a nyelvészetben specifikus főnév (nagyjából megfelel a logikából ismert fajfogalomnak).

Egy specifikus főnév – dolgok, fogalmak stb. más osztályára vonatkoztatva – egyben generikus is lehet, és fordítva: egy generikus főnév is válhat specifikussá. A hiperonímia jelensége mutatis mutandis más szófajkategóriák jelentésrendjében is megtalálható.