Nagy-Britanniában a szinkrón nyelvészet a kezdetben a fonetikára és a fonológiára koncentrált. Az előzményeket tekintve, említést kell tenni a világ egyik legjelentősebb szótárírói tevékenységéről: A New English Dictonary on Historical Principles, majd az 1895-ös címváltoztatás után The Oxford English Dictonary (OED) a Society for Pure English 1857-es határozatával született meg. Az első kötete 1884-ben, az utolsó pedig 1928-ban jelent meg. Hetven év munkájával jött létre a világ legismertebb szótára, amely tíz vaskos kötetben több mint 15000 oldalon kb. 240 000 szót tartalmaz. Azóta további kiegészítő kötetek jelentek meg.

Név szerint elsőkéntHenry Sweet (1845 – 1912) említendő. A New English Grammar (1892/1898) s főleg The Sounds of English (1908) című művével iskolát teremtett. A „könyörtelen fonetikus” sok vonatkozásban tragikus alakját G. B. Shaw tette ismertté Higgins professzor alakjában.

Sweet nézeteit a gyakorlati fonetikusként dolgozóDaniel Jones (1881 – 1967) vitte tovább. Az Outline of English phonetics (Cambridge, 1914) és az English Pronouncing Dictinary (London, 1917) című munkája tette világszerte ismertté a nevét.

Az általános nyelvészet mint önálló tudományág elismertetése Angliában egyértelműenJohn Rupert Firth (1890 – 1960) nevéhez fűz?dik.

J. R. Firth 1928-ban kezdte el munkáját Daniel Jones fonetikai tanszékén Londonban. 1944-ben ő lett az első angol általános nyelvészeti tanszék vezetője. Firthre igen nagy hatással volt a lengyel származású antropológus,Bronislaw Malinowski (1884 – 1942), aki a funkcionális iskola megteremtője az etnográfiában.Malinowski nagy jelentőséget tulajdonított a szituációs kontextusnak, s ezt átvette tőleFirth, majd kiszélesítette a relációs mező fogalmára. Szerinte a nyelv nem tekinthető csupán jelek önkényes halmazának, hanem része a társadalmi folyamatnak. Bevezette a „korlátozott nyelv” (restricted language) fogalmát, mivel a nyelv olyan tág és megfoghatatlan, hogy egyébként nem lehet vele foglalkozni. Ma a restricted language-t az angol registernek, az orosz funkcionális stílusnak nevezi. A nyelvi szintekre vonatkozóan négy restricted language-t különböztet meg. Ezek: a fonológia, a grammatika, a kollokáció és a szóbeli megnyilatkozás (utterance) szintje.

Firth különbséget tesz a nyelvi struktúra és a nyelvi rendszer között. Ezzel a máig sem teljesen megoldott kérdéssel az általános rendszerelmélet (General System Theory; allgemeine Systemtheorie) foglalkozik.Firth álláspontját egyszerűsítve: a struktúra az elemek horizontális elrendeződése, a rendszer pedig a struktúrában valamely helyen előforduló egységek vertikális készlete.

[…]

Firth Technique of Semantics (1935) című tanulmányában kifejtett nyelvszemléletének legfontosabb fogalma a kontextus.

[…]

A London School of Linguistics tevékenységének egyik jelentős területe aFirth által 1948-ban meghirdetett prosodic phonology, a prozódikus elemzés elméletét öleli fel. Számos alig ismert ázsiai és afrikai nyelvről jelentetett meg tanulmányokat W. S. Allen, R. H. Robins, F. R. Palmer. A kortársak és tanítványok hosszú sorából megemlíthető R. Quirk, P. Corder, J. Lyons. Az úgynevezett újfirthiánus iskola M. A. K. Halliday elméleti vezetésével csoportosul.

Halliday neve nemcsak a nyelvészek, hanem a gyakorló nyelvtanárok körében is jól ismert, a Halliday, McIntosh, Strevens szerzőtriász Linguistic Sciences and Language Teaching (London, 1964) című ’kézikönyv’-e révén. Ez a mű igen sokat tett annak érdekében, hogy a nyelvészek és a gyakorló nyelvtanárok egymással gyakran ellenséges, nézeteikben különböző táborát összebékítse.

A nyelvrendszer leírása négy alapvető kategória feltételezését kívánja meg, éspedig az osztályét (például ige, főnév), az egységét (például mondat), a szerkezetét (például alany, állítmány), valamint a rendszerét (például az igeidők rendszere), s ezeket viszonyítja egymáshoz. E viszonyítás lépcsős rendszert hoz létre. A rendszeres nyelvtan koncepciójátHalliday fejlesztette ki. A Categories of the theory of grammar című cikkében (Word, 17. 1961) a leíró nyelvészet sematikus diagramját adja meg.

[…]

Halliday nyelvészeti elméletének célja az volt, hogy folytassa és továbbfejlesszeFirth nyelvészeti koncepcióit. Kezdetben ezt az elméletet hívták neofirthiniánus nyelvészetnek, vagy scale and category grammarnek (ami a hét alapelemre, a három szintre és a négy kategóriára célzott). Manapság a systemic grammar vagy systemic linguistics terminussal hivatkoznak Halliday teóriájára. Halliday maga szellemesen úgy fogalmaz, hogy elméletével a „Miért olyan a nyelv, amilyen?” kérdésre keres választ.

Megemlítjük mégHallidaynek aJ. Lyons által szerkesztett New horizons in linguistics (London, 1970) című kötetben megjelent cikkét (Language Structure and Language Function), ami Some notes on ’deep’ grammar (Journal of Linguistics, 1966) című cikkének folytatása, s mintegy hidat ver elméletének régi és újabb változata között.

Anglia, pontosabban Nagy-Britannia nyelvészete természetesen nem korlátozódik Londonra. Az edinburghi csoporthoz tartozik Angus McIntosh dialektológus, Pit Corder, aki alkalmazott nyelvészként vált ismertté, John Anderson, aki The Grammar of Case (Cambridge, 1971) című művével szerzett magának elismerést, továbbáJohn Lyons, akit a Language and Linguistics. An Introduction (Cambridge, 1981) és az Introduction to Theoretical Linguistics (Cambridge, 1968) című munkája tett világszerte ismertté. Lyons mint tankönyvíró és tudományszervező is kiválónak bizonyult (például a New Horizons I. és II. szerkesztőjeként).

Érdemes felhívni a nyelvtörténet iránt érdeklődők figyelmét a Telegdy Zsigmond és Szépe György által szerkesztett Általános Nyelvészeti Tanulmányok című sorozat XIII. kötetére (Budapest, 1981), amelynek alcíme A nyelvről való gondolkodás története. Értékelő cikkek sorozata található benne többek között az angol nyelvészeti iskolákról is.

[…]