A XX. század első felének egyik legjelentősebb strukturalista iskolája W. Mathesius (1882 – 1945) kezdeményezésére 1926-ban alakult meg. Tagjai között található a szláv és a germán filológia számos kiemelkedő képviselője, a csehek közül B. Trnka, B. Havranek, V. Skalicka, L. Novak és mások; az oroszok közülNyikolaj Trubeckoj (1890 – 1938), aki 1923-tól haláláig volt a bécsi egyetem professzora. Ide tartozott mégSz. O. Karcevszkij (1884 – 1955),R. Oszipovics Jakobson (1896 – 1982) és mások.

A kör 1935-től jelentette meg Slovo a slovesnost című periodikáját, s több kongresszust is rendezett. Az elsőt 1929-ben Prágában, amelyen elfogadták az irányzat elvi állásfoglalását, céljait, módszereit megfogalmazó Téziseket.

A prágaiak szembeállították nyelvészeti koncepciójukat az újgrammatikusokéval, amelyet a historizmus, az atomizmus és a nyelvi tények induktív vizsgálata jellemzett, de nem vitatták érdemeit.Mathesius Az összehasonlító fonológia feladatai című cikkében beszél a különbségekről, majd a Hol tart a nyelvtudomány című tanulmányában a nagy elődökhöz nyúl vissza: „A prágai iskola funkcionális és strukturális nézeteiBaudouin de Cortenay ésFerdinand de Sausurre eszméin alapulnak, amelyek az egyedüli olyan elméletek, amelyek a jövő nyelvtudománya számára termékeny talajt biztosítanak.”

Az örökséget illetően azonban komoly átértékelés is folyt. Nem fogadták el a szinkronikus és diakronikus elemzés szembeállítását; átdolgozták a beszéd és a nyelv viszonyának koncepcióját.Baudouin de Courtenay elképzelései a nyelv funkcionalizmusáról és szinkrón leírásáról, összehasonlító-tipológiai vizsgálatáról, valamint a fonémákról a prágai kör munkájának is alapelveivé váltak.

A funkcionalizmus fogalmát lényegesen továbbfejlesztették, elsősorban R. OszipovicsJakobson húszas évekbeli munkássága nyomán. 1958-ban a IV. Nemzetközi Szlavista Kongresszuson a Havranek – Goralek – Skalicka által előterjesztett tézisben hagzanak el az alábbiak:

A prágai iskola nyelvészeti koncepciójának két alapvető sajátossága van; melyek mindegyike egyaránt fontos és megfelel annak az újszerűségnek, amelyet a prágai iskola a nyelvészetbe hozott. Ez mindenekelőtt a strukturáltság: a prágai nyelvészek a nyelvészet kérdései közé sorolják a struktúra problémáját – a nyelv szerkezeti jellegének problémáját és részeinek kapcsolódását. Másodszor, és ezt nem szabad elfelejteni, a prágai nyelvészet funkcionális. A „funkció” terminus itt természetesen feladatot jelent és nem függőséget.

A prágai kör két alapvető jellemzője tehát a strukturalizmus és a funkcionalizmus. Ezért nevezik gyakran az iskolát funkcionális lingvisztikai irányzatnak is.

Ami a nyelv funkcióit illeti, a Tézisekben kettőt emelnek ki, az egyik a szociális funkció (a többi egyeddel való kapcsolat), a másik az expresszív funkció (érzelmek kifejezése). A szociális funkción belül kettős tagozódás van, megkülönböztethető közlési és poétikai funkció. A különböző funkcióknak a különféle nyelvi rétegek felelnek meg.

A prágai iskola nyelvészeinek munkássága a húszas évek végén, a harmincas évek elején a fonológia területén bontakozott ki. Ny. Sz. Trubeckoj Grundzüge der Phonologie (2. Auflage, Göttingen, 1958) című műve (melyen élete végéig dolgozott) e téren korszakos jelentőségű. Trubeckoj elkülöníti a fonetikát és a fonológiát. A fonológia azt vizsgálja, ami a hang anyagában meghatározott funkcióval bír. A hangnak három funkciója van: kulminatív, delimitatív és disztinktív. A fonológia egysége a fonéma, amely további kisebb részekre nem bontható, és nem esik egybe a hanggal. Trubeckoj alkotta meg a morféma fogalmát a következőképpen: bonyolult komplexum, két vagy több fonémából áll, melyek egy és ugyanazon morfémán belül képesek egymást helyettesíteni. A morfonológia tárgya a morfémák fonológiai szerkezetének vizsgálata.

A szintaxissal kapcsolatos nézeteiket elsősorban W. Mathesius munkásságán keresztül vizsgálhatjuk. Megjegyzendő, hogyW. Skalicka írta A magyar nyelv grammatikájáról című, 1935-ben megjelent művet, amelyben a grammatika legkisebb oszthatatlan egységeként a szémát vezeti be. Az esetgrammatikávalJakobson foglalkozott.

A nyelvtipológia területén is jelentős a prágai kör munkássága. Mathesius ésSkalicka szigorú szinkron alapon dolgozott, és a különböző nyelveket a tipológiai (korábbi nevén analitikus) összehasonlítás alapján vetette össze, amelynek során figyelmen kívül hagyta a nyelvrokonsági kapcsolatokat.N. Sz. Trubeckoj Gondolatok az indoeurópai problémáról című cikkében hat ismérvet sorol fel, amelyek segítségével eldönthető, hogy egy nyelv az indoeurópai családhoz tartozik-e, vagy sem.

A prágai kör tevékenysége elsősorban a fonéma fogalmának és a fonológia elméletének kidolgozására irányult, de más témákkal, például stilisztikai kérdésekkel is foglalkoztak. A cseh és a többi szláv nyelv komparatív szintaktikai tipológiája témakörben 1945 után a cseh nyelvészek számos jelentős munkát jelentettek meg. A mondatjelentés különféle aspektusainak szintaktikai elemzése (funkcionál sentence analysis vagy functional sentence perspekcive) is fontos szerepet játszott és játszik kutatásaikban.