0. A következőkben néhány arra vonatkozó gondolatot kívánunk megfogalmazni, hogy – eddigi tapasztalataink alapján – mit tekintünk a szövegtani kutatás soron következő feladatainak. E gondolatok megfogalmazásakor is a szövegtani kutatás diszciplínakörnyezetét tekintjük elméleti keretnek, amelyet egyszerűsített formájában itt újra reprezentálunk1.
 

1. Kezdjük a makroszövegtudományokkal mint a szemiotikai szövegtanok és laterális diszciplínái (egyfelől a „nyelvészeti tudományok”, másfelől a „szövegtani társtudományok”) alkalmazási területeivel, amelyekre véleményünk szerint a további szövegtani kutatásnak elsődlegesen irányulnia kell.

1.1. A makroszövegtudományok adekvát figyelembevételéhez mindenekelőtt azok tipológiáját kell létrehozni. Ennek a létrehozásnak van egy kommunikációszituáció-specifikus és egy szövegmegformáltság-specifikus aspektusa.

A kommunikációszituáció-specifikus aspektus azt jelenti, hogy mindenekelőtt meg kell alkossuk a lehetséges kommunikációszituációknak legalább egy tentatív tipológiáját. Ebben a tipológiában – úgy tűnik fel – a szövegalkotók és szövegbefogadók kompetenciája, illetőleg azok egymáshoz való viszonya, valamint a különféle kommunikációszituációkban való részvételükre vonatkozó, domináns intenciójuk játsszák a döntő szerepet.

A megformáltság-specifikus aspektus pedig azt jelenti, hogy a tipológia létrehozásához a kommunikációszituációkra vonatkozó ‘pragmatikus’ paraméterek mellett ‘szöveginherens’ parametereket is figyelembe kell vennünk, és ezek pontosan a megformáltságra vonatkozóak. Más szóval ez azt jelenti, hogy meg kell alkotnunk egy megformáltságtipológiát is. Ez azonban a kommunikációszituáció-tipológia megalkotásánál bonyolultabb feladat, mivel valamennyi lehetséges megformáltságtípust nem lehet (prediktív módon) számba venni. Minthogy azonban bármely szöveg megformáltsága véges számú ‘elemi megformáltság-alaptömb’ konfigurációjaként fogható fel, a szóban forgó tipológia megalkotásához nemcsak szükségesnek, hanem elegendőnek is látszik az alaptömbök tipológiájának a megalkotása, mert az alaptömbök felhasználásával azután – egy ‘nyitott tipológia’ elemeiként – tetszőleges konfigurációkat (konfigurációtípusokat) hozhatunk létre. Az alaptömbök pedig nem mások, mint egyedi megformáltsággal rendelkező mondattömbök.

[...]

A makroszövegtudományok tipológiájának létrehozása így részben a szövegtani (szövegnyelvészeti) kutatás, részben egy újraértelmezett poétikai kutatás feladata. Az előbbi kell megalkossa a kommunikációszituációk és az alaptömbök tipológiáját, az utóbbi (folyamatosan) az alaptömb konfigurációkét².

1.2. Ha már rendelkezünk a makroszövegtudományok tentatív tipológiájával (vagy minimálisan a kommunikációszituációkéval és az alaptömbökével), célszerűnek látszana a makroszövegtudományoknak valamiféle ‘prioritáslistá’-ját létrehozni, tényleges vagy feltételezett társadalmi relevanciájuk figyelembevételével.³ Ez a lista határozhatná meg azután, hogy milyen sorrendben melyik makroszövegtudomány szövegeit lenne célszerű / szükséges mélyrehatóbb elemzésnek alávetni. E szövegek között a humán tudományok szövegei mellett kétségtelenül jelen kell lenniük kezdettől fogva mind a természettudományok szövegeinek, mind az elektronikus hordozókon tárolható / tárolt szövegeknek⁴, aktuális jelentőségükre való tekintettel. Ez utóbbiakkal kapcsolatban természetesen arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy csaknem kivétel nélkül multimediális szövegek, aminek következtében analízisük feltételezi egy nem kizárólag verbális szövegek vizsgálatára alkalmas szövegtan meglétét.

2. Feltételezve, hogy egy makroszövegtipológia és egy prioritáslista rendelkezésünkre áll, vizsgáljuk meg most röviden, milyen speciális feladatok hárulnak a szövegtanra és laterális diszciplínáira – a nyelvészeti és a társtudományi diszciplínákra – a kiválasztott típusokhoz tartozó szövegek elemzésénél. (Az általános feladat egy-egy makroszövegtípus perspektívájából nézve mindegyik diszciplínára vonatkozóan kettős: egyrészt – mint bármely tetszőlegesen kiválasztott szöveg esetében – biztosítaniuk kell az interpretációk végrehajtásához szükséges módszereket és eszközöket, másrészt lehetővé kell tenniük az egyes makroszövegtípusokra vonatkozóan specifikus sajátságok ‘feltárhatóságát’, amennyiben vannak ilyenek.)

2.1. A szövegtan elsődleges feladata egy (első és/vagy másodfokú) leíró értelmező interpretáció létrehozása, s az interpretatív műveletek nagy részét a nyelvészeti tudományokkal együttműködve hajtja végre.

Sajátosan szövegtani feladat a szövegek makroarchitektonikájának elemzése és leírása. A makroarchitektonika pedig nemcsak a szövegek verbális összetevőjének, hanem verbális és nem verbális (formanyelvi, diagrammatikus, képi, zenei stb.) összetevőjük együttesének makrotagolását jelenti, amennyiben nem verbális összetevővel is rendelkeznek.

Egyértelműen a szövegtan és a nyelvészeti tudományok kompetenciájának határterületére eső egyik – nagymértékben makroszövegtudomány-specifikus – feladat a fentiekben említett alap- (szöveg)mondattömbök elemzése és tipológiájának megalkotása úgyis, mint a makroarchitektonika elemezhetőségének elengedhetetlen feltétele. Az alaptömbök elemzése, más szóval: szövegmondatok explicit vagy implicit konnektorokkal (kötőszókkal) ‘tömbök’-ké történő szemantikai összekapcsoltságának a vizsgálata.

Egy másik – ugyancsak a szövegtan és a nyelvészeti tudományok határterületére eső – makroszövegtudomány-specifikus feladatnak tekinthető a ‘szó- és gondolatalakzatok’ vizsgálata, amely természettudományos szakszövegek vizsgálata esetében egybeesik (vagy legalábbis szorosan érintkezik) a különféle szaktudományos modellek szerkezetének – mint sajátos makroarchitektonikai szerkezeteknek – a szövegtani vizsgálatával, ami a másodfokú értelmező interpretáció feladatköréhez tartozik.

Végül mindkét előbb említett feladat szerves részét képező szövegnyelvészeti-szövegtani feladat az esetleg makroszövegtudomány-specifikus koreferencia és tematikus progresszió elemzése.⁵

2.2. A nyelvészeti tudományok körébe tartozó elsődleges makroszövegtudomány-specifikus feladat a nem verbális nyelvek ‘nyelvészeti / szövegnyelvészeti diszciplínái’-nak a kidolgozása. Ez a notációrendszerekkel rendelkező nyelvek nyelvészeti diszciplínáinak a kidolgozását éppúgy jelenti, mint a notációrendszerrel nem rendelkező (különféle ‘képi’) nyelvekéét.

Egyrészt nyilvánvaló, hogy egy multimediális szövegben annak valamennyi mediális-nyelvi összetevője részt vesz mind a koreferencialáncok, mind a tematikus progresszió, mind a szó- és gondolatalakzatok létrehozásában, ahol ennek a ‘részvétel’-nek a kielégítő elemzése speciális ‘thesaurisztikus lexikon’-ok meglétét is feltételezi. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy egy-egy mediális nyelvkonfiguráció nagymértékben makroszövegtudomány-specifikus lehet. Ennek következtében mindkét aspektus szövegtani és nyelvészeti elemzése elengedhetetlenül szükséges.

2.3. A szövegtani társtudományok makroszövegtudomány-specifikus feladata is kettős. Egyrészt – ahogy láttuk – egy újraértelmezett poétika feladata egy makroszövegtudomány-tipológia létrehozása, s ennek keretében természetesen annak tisztázása is, hogy ebben a tipológiában (vagy annak létrehozásában) milyen szerepet játszik / játszhat a hagyományos retorika és narratológia vagy azok valamely, úgyszintén újraértelmezett változata.

Másrészt a stilisztika és esztétika körében egyfelől az vizsgálandó, hogy milyen feladatokat jelent a multimediális szövegek stilisztikai / esztétikai interpretálása általában, másfelől az, hogy milyen sajátos feladatokat jelent / jelenthet az egyes makroszövegtípusokhoz tartozó szövegek stilisztikai / esztétikai elemezése.

3. Végül pár szót kívánunk szólni az interdiszciplináris alapozás tudományainak néhány makroszövegtudomány-specifikus aspektusáról is.

A fentiek után, azt hisszük, az nem igényel különösebb magyarázatot, hogy milyen szerepet játszik a szemiotika és a kommunikációelmélet egy makroszövegtudomány-tipológia létrehozásában és a különféle makroszövegtudományokhoz tartozó szövegek interpretálásában.

Külön említeni kívánjuk azonban a következőket:

– egyáltalán nem lényegtelen annak elemzése, hogy milyen percepciós és kognitív pszichológiai problémákat jelent / jelenthet különösen az új technikai médiumok alkalmazásával létrehozott multimediális szövegek látrehozása és befogadása általában, s az egyes makroszövegtudományokhoz tartozóké speciálisan;
– hasonló mondható meggyőződésünk szerint a tudásszociológia és a makroszövegtudományok kapcsolatáról;
– ami az ‘empirikus metodológiák’-at illeti, célszerű lenne minél több makroszövegtípus-specifikus kreatív gyakorlat elvégzése / elvégeztetése;
– s természetesen annak vizsgálata sem hagyható figyelmen kívül, hogy az egyes makroszövegtudományok, illetőleg az azokhoz tartozó szövegek interpretálása az interdiszciplináris alapozás tudományainak keretébe felvett (‘X’-szel jelzett), szabad paraméternek milyen alapozónak tekinthető szaktudománnyal való behelyettesítését kívánja meg⁶.

Amit úgy gondolunk, hogy már a közeljövőben is megtehetünk, s amit meg is kívánunk tenni, az az, hogy (a) a szövegtani kutatás általános jellegű témái tárgyalásának folytatása mellett figyelmünket az eddiginél koncentráltabban (b1) egyrészt olyan témák vizsgálatára fordítsuk, mint például a szaknyelvi szövegek interpretálásának a kérdései általában, a szaknyelvi és nem szaknyelvi szókincs organizálásának a kérdései általában, szaknyelvi és nem szaknyelvi szövegek fordításának kérdései általában, multimediális szövegek verbális és nem verbális összetevői kapcsolatának kérdései általában, a hipertextuális szövegorganizáció kérdései általában stb., (b2) másrészt olyan témákra, mint például a tankönyvek és tankönyvi szövegek megformáltságának a kérdései, a jogi szövegek megformáltságának kérdései, egy-két természettudomány körébe tartozó szövegek megformáltságának kérdései, a reklámszövegek megformáltságának kérdései stb.

Mindezek jegyében periodikánk elkövetkező köteteit úgy igyekszünk összeállítani, hogy kötetenként 240 oldal terjedelmet irányozva elő, azt kb. 2/8-ad, 3/8-ad, 3/8-ad (azaz kb. 60 – 80 – 80 oldal) arányban valamennyi kötetben megosszuk az (a), (b1) és (b2) típusú témák között. Más szóval ez azt jelenti, hogy köteteinkben olvasóink továbbra is találnak általános szövegtani szakirodalmat, de találnak speciális szövegtani szakirodalmat is, ez utóbbit minden esetben két-két téma köré csoportosítva.

1 A diszciplínakörnyezethez a Szemiotikai szövegtan 9-11. kötetein kívül lásd PETŐFI: Egy poliglott szövegnyelvészeti – szövegtani kutatóprogram (Kossuth Egyetem Kiadó, Debrecen, 1977.), valamint PETŐFI – BENKES Zs.: A szöveg megközelítései (Iskolakultúra, Budapest, 1998.) – ez utóbbi tartalomjegyzékét lásd a jelen kötet Repertórium részében.

2 A poétika újraértelmezéséhez, valamint a szóban forgó tipológiához általában lásd PETŐFInek a jelen kötet Diszkusszió részében található második tanulmányát, amelynek megállapításait azonban multimediális szövegekre is ki kell terjeszteni. A mondattömbök egy típusának eddigi vizsgálatára vonatkozóan BÉKÉSI: A gondolkodás grammatikája, Tankönyvkiadó, Budapest, 1986. és Jelentésszerkezetek interpretációs megközelítése, JGYTF Kiadó, Szeged, 1993. című könyveit, valamint a Szemiotikai szövegtan korábbi köteteiben publikált tanulmányait.

3 A makroszövegtudományok ‘panorámájához’ első közelítésként lásd jelen kötetünk Tanulmányok részét.

4 Az elektronikus kommunikációval kapcsolatban lásd például BENKES R. – VASS írásait, többek között a Szemiotikai szövegtan köteteiben.

5 Ehhez a kérdéshez lásd az Officina Textologica eddig megjelent köteteit, amelyek tartalomjegyzéke jelen kötetünk Repertórium részében is megtalálható.

6 Ehhez a ‘szabad paraméter’-hez lásd a Szemiotikai szövegtan 9. kötetének 19-25 oldalait.

Nyitólap