AZONOS
ALAKÚ SZAVAK vagy HOMONIMAK (gör. homonímia ’azonos alakúság’).
– Az olyan szavak, amelyeknek hangalakja megegyezik, de jelentése teljesen
eltér egymástál. Az azonos alakú szavaknak nincs sajátos stílushatásuk.
Ha azonban a szövegösszefüggésbe értelmileg mindkét
homonima beleillik, vagy gyors egymásutánban szerepel az egyik a másik
után, akkor tudatunkban gyorsan kell (ugyanazon hangalak mellett) az egyik
jelentésről a másikra átváltani. Ez már stílushatással jár. Például:
„Most
már örömömnek nincsen semmi híja;
Szaladjon
valaki, s a szakácsot híja,
(Petőfi
Sándor: János vitéz 13.)
Alaki
szempontbál a homonimáknak három típusát különböztetjük meg.
1.
Szótári
homonimák: ha a szótárban megadott alakok egyeznek. Például:
Körötte
ég
földszint az ég:
A
velszi tartomány.
(Arany
János: A walesi bárdok)
2.
Nyelvtani
homonimák: ha különböző nyelvtani (ragos, jeles és képzett) alakoknak
az egyezése révén keletkeztek. Például:
ajándék,
mellyel meglepem
e
kávéházi szegleten
magam
magam.
(József
Attila: Születésnapomra)
3.
Kiejtési
homonimák: ha a beszéd során alakul ki az egyezés. Például:
Pál
nem hagyja: őtet uccse!
Péter
ordít: ő meg
úgyse!
(Arany
János: A fülemile)