AZONOS ALAKÚ SZAVAK vagy HOMONIMAK (gör. homonímia ’azonos alakúság’). – Az olyan szavak, amelyeknek hangalakja megegyezik, de jelentése teljesen eltér egymástál. Az azonos alakú szavaknak nincs sajátos stílushatásuk. Ha azonban a szövegösszefüggésbe értelmileg mindkét homonima beleillik, vagy gyors egymásutánban szerepel az egyik a másik után, akkor tudatunkban gyorsan kell (ugyanazon hangalak mellett) az egyik jelentésről a másikra átváltani. Ez már stílushatással jár. Például:

„Most már örömömnek nincsen semmi híja;

Szaladjon valaki, s a szakácsot híja,

(Petőfi Sándor: János vitéz 13.)

Alaki szempontbál a homonimáknak három típusát különböztetjük meg.

1. Szótári homonimák: ha a szótárban megadott alakok egyeznek. Például:

Körötte ég földszint az ég:

A velszi tartomány.

(Arany János: A walesi bárdok)

2. Nyelvtani homonimák: ha különböző nyelvtani (ragos, jeles és képzett) alakoknak az egyezése révén keletkeztek. Például:

ajándék, mellyel meglepem

e kávéházi szegleten
magam
magam.

(József Attila: Születésnapomra)

3. Kiejtési homonimák: ha a beszéd során alakul ki az egyezés. Például:

Pál nem hagyja: őtet uccse!

Péter ordít: ő meg úgyse!

(Arany János: A fülemile)