ENJAMBEMENT
(fr. ’átlépés, áthajlás’) – versmondattani sajátosság: szószerkezeteknek,
szólamoknak vagy mondatoknak az átvitele (áttörése) sorvégről a következő
sor elejére. Stílushatása az összetartozó egységek megbontásából, s ennek
szokatlanságából adódik. A költők főként a következő sorba átlépő szó vagy
szavak kiemelésére, a viharzó érzések ábrázolására, s néha humorkeltésre
használják. A modern versekben igen gyakran előfordul. Például:
Ipoly
füzei, karcsú, szép füzek,
s
ti, öregek, roskadtak, görcsösek,
tele
friss hajtásokkal, szeretem
nézni:
sok forgó leveleteken,
mely
kócos fürtökben a vízig ér,
hogy
villózik egymásba zöld-fehér-
szürke
fényetek. Ennyi csak, ez a
kis
színjáték,
mit a part vándora
tőletek
kaphat. Kilóméterek
múlnak,
gyalog, csónakon, s titeket
lát
csak a szem, horgászok bús sorát,
mely
nem a halat nézi, csak magát.
(Szabó
Lőrinc: Ipoly füzei)
Ugy
fújta, mintha fényben égne
máris
erdő-mező.
Ugy
fújta versenyt a viharral
a
büszke,
hetyke dalt,
hogy
végül is leénekelte
a
bőgő zivatart.
(Illyés
Gyula: Viharban)