ENJAMBEMENT (fr. ’átlépés, áthajlás’) – versmondattani sajátosság: szószerkezeteknek, szólamoknak vagy mondatoknak az átvitele (áttörése) sorvégről a következő sor elejére. Stílushatása az összetartozó egységek megbontásából, s ennek szokatlanságából adódik. A költők főként a következő sorba átlépő szó vagy szavak kiemelésére, a viharzó érzések ábrázolására, s néha humorkeltésre használják. A modern versekben igen gyakran előfordul. Például:
 

Ipoly füzei, karcsú, szép füzek,

s ti, öregek, roskadtak, görcsösek,
tele friss hajtásokkal, szeretem
nézni: sok forgó leveleteken,
mely kócos fürtökben a vízig ér,
hogy villózik egymásba zöld-fehér-
szürke fényetek. Ennyi csak, ez a
kis színjáték, mit a part vándora
tőletek kaphat. Kilóméterek
múlnak, gyalog, csónakon, s titeket
lát csak a szem, horgászok bús sorát,
mely nem a halat nézi, csak magát.

(Szabó Lőrinc: Ipoly füzei)

Ugy fújta, mintha fényben égne

máris erdő-mező.
Ugy fújta versenyt a viharral
a büszke, hetyke dalt,
hogy végül is leénekelte
a bőgő zivatart.

(Illyés Gyula: Viharban)