GONDOLATPÁRHUZAM, GONDOLATRITMUS vagy MONDATPÁRHUZAM (párhuzamos mondatszerkesztés; gör. – lat. paralelizmus ’párhuzamosság’) – rokon tartalmú, hasonló szerkezetű mondatok egymás mellé rendelése. Stilisztikai feladata az olvasóra gyakorolt benyomás, hangulat fokozása, erősítése. Például:

Kacsa jött, kecses madárka,

Kóvályogva, karingálva,
Földet néz, hol fészkelhetne,
Helyet, hol lakása lenne.

(Kalevala, A világ keletkezése)

Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,

Skikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,
Maradjon meg nálatok jó emlékezetem,
Jusson eszetekbe jótétemrül nevem!

(Balassi Bálint: Búcsúja hazájától)

Lenn az alföld tengersík vidékin

Ott vagyok honn, ott az én világom;

(Petőfi Sándor: Az alföld)

A párhuzamos mondatszerkezet úgy is kialakulhat, hogy a gondolatok mintegy egymásba kapcsolódnak. Például:

Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel,

Pest alatt ért össze utasunk az esttel.
Találkoztak pedig egy temető mellett,
Temetőben új sír dombja sötétellett.

(Arany János: Toldi VII.)

A mondatpárhuzammal szemben áll az ellentétes szerkesztésmód. (Lásd az Ellentét címszónál.)