HANGUTÁNZÓ és HANGFESTŐ SZÓ. – A hangutánzó szóval a különböző eredetű és természetű hangmegnyilvánulásokat (például az állathangokat, zörejeket) utánozzuk. A hangutánzó szó esetében tehát tényleges kapcsolat van a jelentés és a hangalak között. Stilisztikai értéke ebben van. Például:

Méneseknek nyargaló futása

Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.

(Petőfi Sándor: Az alföld)

Hirtelen rám rivallt a gyár első dudálása. Fejem fölött megmozdultak a csillék: az üresek napfénnyel a bányába indultak; a teltek meg agyaggal jöttek a téglaprésekhez. Tompa dörrenés szállt; dinamittal robbantottak, óriási darabokra törve alázúgott egy-egy magas agyagfal.

(Gelléri Andor Endre: Egy fillér)

A hangfestő szó mozgást, cselekvést vagy tulajdonságot érzékeltet meg hangalakjával. Például:

Mintha lába kelne valamennyi rögnek,

Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

(Arany János: Családi kör)

Piszkosan hömpölygött alá az ár…

(Mikszáth Kálmán: A néhai bárány)