KÖZBEVETÉS (gör. parenthesis) – az írás vagy a beszéd folyamatát megszakító szó, kifejezés, mondattöredék vagy egész mondat. Segítségével a beszélő vagy író közelebbről megmagyarázza, kiegészíti, részletezi vagy igazolja mondanivalóját, vagy elmondja a vele kapcsolatos elgondolásait, érzéseit. Stílushatását az adja, hogy világosabbá teszi a stílust, közelebb hozza hozzánk a mondanivalót.

Írásban a közbevetést gondolatjelek közé, esetleg zárójelbe szoktuk tenni, a beszédben pedig ezt a szakaszt mélyebb dallamfekvésben s gyorsabban mondjuk. Például:

Egy gazdaember jólelkű felesége

– Amint ő nekem ezt sokszor elmesélte –
Egyszer kinézett a kukoricaföldre,
S ott egy barázdában lelt engem heverve.

(Petőfi Sándor: János vitéz 14.)

…Éppen áldott állapotban volt az asszonyka, s mikor a kis Gábor megszületett (a XXIII-ik Balóthy Gábor a családfán), akkorra már nem maradt az ősi földből semmi.

(Mikszáth Kálmán: A Balóthy-domíníum)

Közbe – (mióta?

magam se tudtam) –
valami ritmust
dobolt az ujjam,

(lllyés Gyula: Cserepező)

Túlságosan hosszú és nagyszámú közbevetést ne használjunk, mert szétfeszítjük vele a mondat összefüggéseit, s ezáltal nemhogy még világosabbá, hanem éppen nehézkesebbé tesszük a közlést.