LÁTSZÓLAGOS
KÉPTELENSÉG (gör. paradoxon ’olyan, ami a szokásos véleménnyel
ellentétes’) – az ellentéttel rokon stí1useszköz:
olyan szavak, gondolatok összekapcsolása, amelyek jelentéstanilag látszólag
kizárják egymást. Stí1ushatása váratlansága, meghökkenő volta miatt igen
erős. Például:
Éjféli
hajnal,
szörnyű fény ez,
Nincs
párja, napja, neve.
(Ady
Endre: A grófi szérűn)
Akkor
legalább még egyszer megláthatom,
S
édes
lesz nekem e keserű jutalom.”
(Petőfi
Sándor: János vitéz 17.)
Aztán
egy hidegség végig futott rajta,
Fázott,
mégis izzadt;…
(Arany
János: Toldi VIII.)
Lásd
még: Ellentét.