A realizmus nyelvére általában a természetes, egyszerű s egyszersmind változatos szókincsbeli, nyelvtani és stilisztikai elemek használata jellemző. A realizmus nyelvi-stilisztikai eszközei azonban az említett főbb jellemvonások adta lehetőségeken belül korok szerint változnak. Ilyenkor már nem nevezzük általánosságban realizmusnak, hanem közelebbről is megjelöljük (polgári realizmus, kritikai realizmus stb.). Például:

Majd újra meg újra végigolvassa az idéző végzést, azokat a kacskaringós szarkalábakat a fehér lapon; de bizony következetesen azt mondják, hogy Bede Anna orgazdaság vétsége miatt félévi fogságra van ítélve.

A bádog-karika őrült sebességgel kezd forogni. Bizonyosan szél támadt odakünn, aminthogy rázza is már az ablaktáblákat, s mintha valakinek a hazajáró lelke volna, hideg borzongatást keltve besüvít a nyílásokon: „A törvény, törvény.”

(Mikszáth Kálmán: Bede Anna tartozása)

Lásd még: Korstílus vagy stílusirány.