3.2.2. A nyelvérzék
A nyelvérzék mérésének történetében több szakaszt különíthetünk el. A XX. század elején már próbálkoztak bejósolni a nyelvtanuló sikerességét. Úgy vélték, három készség szükséges az eredményes nyelvtanuláshoz: az anyanyelvi készségek, az általános intelligencia, a gyors tanulásra való képesség. A prognózishoz készített tesztek nyelvtani és szókincsfeladatokat tartalmaztak, de megbízható eredményt nem hoztak.
A nyelvérzék mérésének második nagy hulláma az ötvenes években, Amerikában jelenik meg. Külföldi szolgálatos katonák közül próbálták kiválasztani azokat, akik gyorsan, kiválóan képesek elsajátítani idegen nyelveket. Azonban nem sikerült megbízható tesztet megalkotniuk. (Sparks, Ganschow, 2001, Polonyi, Mérő, 2007)
Az igazi áttörést Carroll vizsgálatai hozták meg. Carroll azt feltételezte, hogy a nyelvérzék egy olyan tehetség, amelyet az intelligenciától független, viszonylag állandó készségek alkotnak.
A négy legfontosabb készség:
- fonetikai kódoló képesség, amely segítségével az idegen hangokat azonosítani, kódolni tudjuk úgy, hogy azok felismerhetőek legyenek. Carroll tesztje e téren azt vizsgálja, hogy a vizsgálati személyek képesek-e az anyanyelvüktől eltérő hangokat egymástól megkülönböztetni, majd megjegyezni az adott hangnak megfelelő betűt, végül pedig felismerni az adott hangot.
- a grammatikai (nyelvtani) érzékenység, ami segít bennünket abban, hogy a mondatokban azonosítsuk a szavak funkcióját. Ezt a tényezőt mérő feladatot a vizsgált személyek anyanyelvükön hajtják végre, és arról kell számot adniuk benne, hogy képesek-e felismerni az általuk elolvasott mondatokban a szavak szerepét (pl. alany, határozó stb.). A nyelvérzék e komponense egyértelműen függ az anyanyelvi tudatosság és az iskolázottság mértékétől.
- az induktív tanulási képesség, amely segít a nyelvi szabályok kikövetkeztetésében, és új szabályok alkotásában, a forma és jelentés kapcsolatának, megfeleléseinek, mintázatának felismerése.
- a memorizálási képesség (ismétlésen alapuló gépies tanulás képessége), az ingerek és válaszok közti asszociációk kialakításának és megtartásának képessége, ami az új szavak tanulásában, a szókincs gyarapításában nyújt segítséget. (Carroll, 1981)
Ezen képességek mérésére dolgozta ki 1959-ben Carroll ás Sapon a Modern Nyelvérzék Tesztet. A nyelvérzékkel mindenki rendelkezik, csak nem egyforma mértékben, ezért a nyelvérzéket mérő tesztek nem arra szolgálnak, hogy eldöntsék, ki lesz képes idegen nyelvet tanulni, hanem az idegen nyelvek elsajátításának sebességére engednek következtetni. (Polonyi, Mérő, 2007)