Gondolatok Prof. Dr. Stefan Vasek-ról
Prof. Dr. Stefan Vasek a pedagógia, a speciális pedagógia ikonikus személyisége 80. életévében, 2017.01.13-án elhunyt.
Professzor Úr életpályájával olyan ívet írt le, amely az élet sok-sok dimenziójában teremtett csodálatra méltó példát. Nagyon hosszan lehetne méltatni tudományos munkásságát, tanítványaira, doktoranduszaira gyakorolt személyes inspiráló hatását, műveinek impaktját.
Intézeti, majd egyetemi vezetőként játszott meghatározó szerepét, új tárgyak, képzések bevezetésében valamint a nemzetközi kapcsolatok meghonosításában elért eredményeit.
80 év az emberiség történetében a végtelen idő kis töredéke, de nem úgy egy ember életében. A Professzor Úr gazdag életútjának áttekintésére itt most nem vállalkozom, pusztán néhány gondolatot kívánok megosztani:
Megszólalásomhoz az a tény is szolgáltat bizonyos érzelmi alapot, hogy a szlovák és a magyar gyógypedagógiát évszázados múltra visszavezethető gyümölcsöző együttműködés jellemzi. Ez az együttműködés a 90-es években különösen megerősödött, hiszen mindkét ország speciális pedagógiájában-gyógypedagógiájában előtérbe kerültek azok a közös vonások, Vasek Professzort idézve: „Úgy nevelni, tanítani és művelni a sérülteket és a speciális módszert igénylőket, hogy azok képesek legyenek viszonylag teljes értékű életet élni, céltudatos tevékenységgel a társadalomban, mint alkotó fogyasztók, vagy értékek megőrzői.”
Stefan Vasek mint a pozsonyi Kommensky Egyetem vezető professzora a Szegedi Tudományegyetemen beindított gyógypedagógus-képzést szinte a kezdetektől, mint vendégprofesszor folyamatosan segítette. Nagy részben hozzájárult, hogy Szeged a vidék legjobb” gyógypedagógus képzőhelye lett. Professzor Úr az előadások tartásán és a vizsgáztatásokon túlmenően engedélyezte két egyetemi tankönyvének magyarra történő fordítását is.
„A speciális pedagógia alapjai” és a „Speciális diagnosztika” napjainkban is a gyógypedagógus hallgatók tankönyvei közé tartozik. Professzor Úr segítő közreműködésével és szakmai irányításával a nálunk végzett gyógypedagógusok magiszteri tanulmányokat folytathattak és sikeresen záróvizsgázhattak a prágai egyetem kihelyezett tagozatán speciális pedagógiából.
A leírtakon túl tudományos eredményei a sok külföldi konferencián tartott előadásai, valamint a sok-sok publikációi összességében nemzetközileg elismertté tették.
Az a friss szellemiség, az a csillapíthatatlan kíváncsiság tette Őt az ámulat tárgyává, amellyel a speciális pedagógia világának változatos problémakörét figyelte, vizsgálta.
Nagy hiányossága lenne a méltatásnak, ha nem tennék említést sajátos humoráról, melyet eszközként használt a tudomány minél teljesebb, gyorsabb megértetéséhez. Tréfás történeteivel, tanulságos anekdotáival közelebb tudta hozni a hallgatókhoz a tananyag világát.
Személyemet érintően külön hangsúlyt kívánok adni annak a számomra rendkívül megtisztelő ténynek, hogy a Professzor Urat nem csak tanáromnak, munkatársamnak, hanem barátomnak is tudhatom, szakmai életutam egyik meghatározója.
Zárógondolatként fogalmazom meg, hogy megítélésem szerint a jó tanár egyik ismérve, hogy tovább él tanítványaiban.
Úgy gondolom, a Professzor Úr számtalan tanítványában él tovább, bennem biztosan.
Tisztelt Professzor Úr, Kedves Stefan!
A szegedi Gyógypedagógus-képző Intézet vezetése, minden munkatársa nevében is köszönetet mondok, hogy ismerhettünk, együtt dolgozhattunk, hálás szívvel őrzöm barátságunkat!
Isten nyugosztaljon!
dr. Varga Imre
