Kiss Gábor: A tehetség és rekreáció kapcsolata
2013. augusztus 16. - admin

SPORTMENTORI PROGRAM AZ SZTE JGYPK-n

 

„Az SZTE JGYPK Testnevelés és

Sporttudományi Intézet sportmentori programja”

című pályázat

 

Jó gyakorlat bemutatása

 

A tehetség és rekreáció kapcsolata

 

A rekreáció a munka – és így a tanulás is – által létrejött fáradság, kimerültség helyreállító mechanizmusát segíti. A fogalmi közelítései között az egyik legelfogadottabb: „A rekreáció nemzetközi értelmezésben a szabadidő-eltöltés kultúrája, ezen belül a jó közérzet, a jól-érzés, a jól-lét megteremtése.” Ez tehát azt is jelenti, hogy a rekreálódást a munkaerő helyreállítását a szabadidőnkben, annak terhére, kellő felkészültséggel, tudással –kulturáltsággal tudjuk megvalósítani.

 

Ugyan akkor azt is kell látnunk, hogy a tudásunkat a munkában csak komoly befektetéssel (tanulással, gyakorlással, – idő és energiaráfordítással) tudjuk megmutatni, fejleszteni. Ehhez viszont szorosan kapcsolódnia kell a helyreállító mechanizmusok felhasználását, mely hasonlóan a munkához: befektetést igényel. Az itt jellemző befektetési jellemzők.  – idő -, és energiaráfordítás, gyakorlás – szellemi és mozgásos (sport) rekreációs területeken.

 

Mindez visszatérül:

–      jobb egyéni fittségi mutatók,

–      magasabb munka (tanulás) teljesítmény,

–      növekvő jövedelem, jobb besorolás a tanulmányokban

–      kevesebb betegség, táppénzes nap

–      kisebb állami és munkáltatói kiadás

–      magasabb jövedelem, vásárlóerő

–      növekvő állami bevétel, stb

 

Hogyan kapcsolható a rekreáció a tehetség felismerése és a kiaknázása folyamatához?

 

A tehetség Harsányi István klasszikus meghatározása szerint:

„Tehetségen azt a velünk született adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos vagy több területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létre hozni.”

 

A tehetséget leíró teóriákból sokféle látott napvilágot, ma legáltalánosabban a Renzulli-féle az elfogadott.  Ez a modell négy összetevőjét emeli ki a tehetségnek:

–      átlag feletti általános képességek,

–      átlagot meghaladó speciális képességek,

–      kreativitás,

–      feladat iránti elkötelezettség.

 

A tehetség érték, melynek felismerése és megtartása is igényli a sokrétű képességfejlesztést, mely egyben megteremti a tanulók számára a választás lehetőségét. Ezek a feladatok lehetnek szellemiek és / vagy mozgásosak, melyekből ő maga, illetve a szülők tanárok/edzők segítenek kiválasztani a számára legmegfelelőbb önmegvalósítási területet. A tanuló, a fő érdeklődési területén végzi a tanulás/munka feladatait, melyben a tehetségét leginkább kibontakoztathatja. Ugyan akkor a korábban művet kultúraterületek sem vesznek el, hiszen a bekreálódása legfőbb támaszai lesznek. Lehetnek ezek az aktív, vagy passzív szellemi rekreáció: színház, mozi, könnyolvasás, stb; vagy a mozgásosak: labdajáték, futás, úszás, aerobik és változatai, vagy a túrázás, stb.

 

Tapasztalataim szerit a tehetség, éppen a feladata iránti elkötelezettsége miatt mindent elkövet a teljesítő képességének megőrzéséért, fejlesztéséért – ez pedig a rekreáció értékeinek felismerését és felhasználást kell, hogy jelentse!

 

Dr. Kiss Gábor

docens