Külső hasonlóságon alapuló metafora a következő:
Szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja,
(Arany János: Toldi II.)
Az alábbi metaforának belső hasonlóság az alapja:
Azzal a két farkast az ölébe vette,
Ez pedig hangulati egyezésen alapul:
Pajkos gyermek a sors, csak úgy játszik véle.
(Arany János: Toldi IX.)
A metafora stílushatása abból adódik, hogy a kifejezendő (azonosított) fogalomra, jelenségre átvisszük a kifejező (azonosító) fogalom, jelenség sajátosságait, s ezáltal egy névbe sűrítve, tömörítve egyszerre két, egymástól távol eső dolog jelenik meg a tudatunkban. Például:
Elfeküdt már a nap túl a nádas réten,
A naplementének ebben a színpompás metaforájában a kifejezendő (azonosított) fogalom: a nap alkonypírja, a vörös színű alkonyi napsugarak, a kifejező (azonosító) pedig egy ruhadarab: a palást. A két jelentés egyidejűleg hat, s ez belső gondolati mozgást, feszültséget idéz elő az olvasóban. A két fogalom kölcsönhatásának ebben a folyamatában a metafora tagjai új értelmi és hangulati jegyekkel gazdagodnak, érzelmileg telítettebbé, kirajzoltabbá válnak.
A metaforákat eredetük, céljuk és alakjuk szerint csoportosítjuk.
Eredetük szerint vannak:
1. Köznyelvi metaforák, például:
A szőllőszemben alszik így a bor
2. Költői vagy művészi metaforák, például:
Kip-kop, zene az élet, muzsika,
A költők olykor köznyelvi metaforák megújításával alkotnak képeket. A homlok barázdái kifejezést például így frissíti fel Arany János:
Homlokát letörli porlepett ingével:
1. Szemléleti – ez főként elképzeltetni, ábrázolni akar, például:
Megbú a fázós kis meleg,
2. Hangulati – ha bizonyos érzés, hangulat felkeltése a célja. Például:
A hatalmas szerelemnek
A szemléleti és a hangulati elemek azonban legtöbbször egyesülnek a képben. Például:
Férfikor jön az ifjúságra,
Alakjuk szerint kétféle metaforát különböztetünk meg:
1. Teljes (kéttagú) metafora a kifejezendő (azonosított) és a kifejező (azonosító) fogalom nevét egyaránt feltünteti. Például:
…A füstfellegecskékben nagyapám arcát látom, szakállának a szúrását érzem a homlokomon. Fehér virág a szakálla.
2. Egyszerű (egytagú) metafora csak a kifejező (azonosító) elemből, magából a képből áll (a kifejezendő fogalmát tehát hozzá kell érteni). Például:
Csillagokat rúgott szilaj paripája,
(Petőfi Sándor: János vitéz 7.)
A metaforák stílushatása aszerint is változik, hogy a kifejező, vagyis a metafora milyen szófajú szó. Példák:
Igei metafora:
Ezüst derüvel ráz a nyír
Főnévi metafora:
…Aznap már falkában jöttek a sárszínű felhők északnyugat felől, vastag csimbókjaikat földig lógatva, nehéz farkaikat végighúzták a tar erdőkön, mintha a havat akarnák kifésülni magukból.
Melléknévi metafora:
Nap alattam, nap fölöttem,
Lásd
még: Kreatív metafora. Pedagógiai
metafora. Szókép.