1. Metafora. A metafora alfajai és a belőle származó szóképek: a szinesztézia, a megszemélyesítés, az allegória és a szimbólum.

2. Metonímia. A metonímia alfaja a szinekdoché.

A szóképek főbb feladatai a következők:

1. A szemléltetés, elképzeltetés, megérzékítés révén megvilágítják, közelebb hozzák a mondanivalót az olvasóhoz. Például:

És az országban a törékeny falvak

(József Attila: Levegőt!)

2. Az olvasóban hasonló vagy ugyanolyan benyomásokat kelt, mint amilyen az író lelkében van. Például:

Más ég hintette rám mosolyát,

(Arany János: Letészem a lantot)

A szóképek eredetükre nézve kétfélék lehetnek: köznyelviek és költőiek.

A köznyelvi szóképek általában egymáshoz közel álló fogalmakat kapcsolnak össze. Például: az óra üt, rikító színek stb.

A költői képek merészek, újak, egymástól távol álló dolgokat hoznak kapcsolatba, sokszor csak sejthető, főleg érzelmi-hangulati hatású összefüggéseket létesítenek. Például:

Ballagtam éppen a Szajna felé

A költők szóképeiket gyakran a köznyelv képes kifejezéseinek megújításával alkotják meg. A megverte a sors például így jelenik meg Vörösmarty Mihálynál:

Áldjon vagy verjen sors keze:

(Vörösmarty Mihály: Szózat)

A szókép (mint a neve is mutatja) nem azonos a költői kép átfogóbb, tágabb körű irodalmi, esztétikai fogalmával, amelynek nemcsak nyelvi jellemzői vannak.

Lásd még: Átvitt jelentés, Szójelentés.