SZÓJELENTÉS, EXPRESSZIVITÁS. – A jelentés, a jelentéstartalom azoknak a gondolati, érzelmi, akarati tartalmaknak az összessége, amelyeket a szó bennünk felidéz. A jelentés tulajdonképpen szabály, amelyet azonban nem az egyén, hanem a társadalom alakít ki. A szavak jelentését az értelmező szótárak rögzítik.

A szó jelentésének három összetevője van: (1) a fogalmi tartalom, (2) a hangulati érték vagy érzelmi színezet és (3) a használati kötöttség.

A szó kifejező vagy stílusértékét (stilisztikumát), más néven expresszivitását a jelentés összetevői közül főleg az érzelmi-hangulati színezet és a használati kötöttség adja.

Az expresszivitás az érzelmi-hangulati színezetnek a megszokottól való eltéréséből származik például a következő idézetekben:

Itt a juss, kölök; ne mondd, hogy ki nem adtam!”

(Arany János: Toldi II.)

(A kölök szó itt negatív színezetű.)

A kiskölyök, ki voltam, ma is él

s a felnőttet a bánat fojtogatja;

(József Attila: Kirakják a fát)

(Itt viszont pozitív érzelmi tartalommal telítődik a kölyök szó.)

Az alábbi versrészlet kiemelt szavainak expresszivitása pedig a használati kötöttség megváltozásával függ össze:

A munkabér, a munkaerő ára,

cincog zsebünkben, úgy megyünk haza.

(József Attila: Munkások)

Az expresszivitás alapján különböztetjük meg a stilisztikailag közömbös és árnyalt szavakat (lásd Szókincs).

Lásd még: Szóhangulat, Szókincs.