A szó jelentésének három összetevője van: (1) a fogalmi tartalom, (2) a hangulati érték vagy érzelmi színezet és (3) a használati kötöttség.
A szó kifejező vagy stílusértékét (stilisztikumát), más néven expresszivitását a jelentés összetevői közül főleg az érzelmi-hangulati színezet és a használati kötöttség adja.
Az expresszivitás az érzelmi-hangulati színezetnek a megszokottól való eltéréséből származik például a következő idézetekben:
Itt a juss, kölök; ne mondd, hogy ki nem adtam!”
(Arany János: Toldi II.)
(A kölök szó itt negatív színezetű.)
A kiskölyök, ki voltam, ma is él
(József Attila: Kirakják a fát)
(Itt viszont pozitív érzelmi tartalommal telítődik a kölyök szó.)
Az alábbi versrészlet kiemelt szavainak expresszivitása pedig a használati kötöttség megváltozásával függ össze:
A munkabér, a munkaerő ára,
(József Attila: Munkások)
Az expresszivitás alapján különböztetjük meg a stilisztikailag közömbös és árnyalt szavakat (lásd Szókincs).
Lásd
még: Szóhangulat, Szókincs.