Szerte nézett, s nem lelé
(Kölcsey Ferenc: Himnusz)
A szóhangulat összetett jelenség. Leggyakrabban a szó fogalmi tartalmából és a szóhoz társuló képzetekből származik.
A kellemes fogalmat idéző szavak hangulata általában pozitív. Például:
Nyílj ki, nyájasan mosolygó
(Csokonai Vitéz Mihály: A rózsabimbóhoz)
A negatív dolgot jelentőké viszont rendszerint kellemetlen. Például:
Oly korban éltem én e földön,
(Radnóti Miklós: Töredék)
A szavakhoz társuló képzetek felidézik annak a környezetnek, foglalkozási ágnak, kornak a hangulatát, amelyben használatosak (vagy használatosak voltak). Például:
…Itt egy sereg óriás füstös ember csizmadiáskodott; a talpaknak való bőröket, mint egy-egy házfedelet, a nagy kádakba nyuvasztották, akkora kalapácsokat forgattak, hogy annak a foka alatt egy meglett szamár elfért volna s így tovább.
(Tamási Áron: Hűséges Mártonka)
S lomhán söpörtek a vad kővidék
(Tóth Árpád: Körúti hajnal)
A szavak hangulati értékének megállapításában nagy szerepet játszanak az egyéni élmények, szempontok is.
Lásd
még: Csoportnyelv, Rétegnyelv,
Szójelentés, Szókincs.