A közömbös szavak nem keltenek különösebb érzelmet (megy, asztal, jog, sok, messze, valami, csak stb.). Megfelelő szövegkörnyezetben (lásd Beszédhelyzet, szövegkörnyezet) azonban hangulati tartalommal telítődhetnek ezek is. Például:

De az állatból végre ember lett,

(Petőfi Sándor: A nép nevében)

A stilisztikailag árnyalt, kifejező (expresszív) szavak közé tartoznak: az érzelmileg színezett, festői erejű szavak, valamint azok, amelyeket meghatározott beszédhelyzetben, környezetben és alkalmakkor szoktunk használni, továbbá a hangutánzó és hangfestő szavak, végül pedig azok, amelyeknek használatát valamilyen szakmai, földrajzi, időbeli vagy társadalmi szempont korlátozza.

Az érzelmileg színezett szavak lehetnek pozitív vagy negatív hangulatúak.

A pozitív hangulatú szavak csoportjában a fontosabb árnyalatok a következők:

1. A kedveskedő, becéző szavak. Például:

…Haldokló hangjával benneteket szólított: lovacskám! báránykám!

(Mikszáth Kálmán: A ló, a bárányka és a nyúl)

2. Az enyhítő, szépítő szavak. Például:

„Elhullt csatában a derek –

(Arany János: A walesi bárdok)

3. A választékos, finomkodó szavak. Például:

Talán a múlt idők setét virága,

(Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)

4. Az ünnepélyes, fennkölt szavak. Például:

Őseinket felhozád

(Kölcsey Ferenc: Himnusz)

5. A költői szavak. Például:

Hős harc az Élet és megélni szép,

Ha élet zengi be az iskolát,

(Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba)

6. A túlzó szavak. Például:

a földön nekem van

(Petőfi Sándor: Egy estém otthon)

A negatív hangulatú szavak csoportjának főbb árnyalatai az alábbiak:

1. A tréfás vagy humoros szavak. Például:

…A nagy báránybőr-satyakot begyűri maga elé.

(Gárdonyi Géza: Bűntárgyalás)

2. A rosszalló, elítélő szavak. Például:

Hiába törnek életemre

(Ady Endre: Ifjú szivekben élek)

3. A gúnyos vagy ironikus szavak. Például:

Elmegy a kútágas,

(Ady Endre: Ülj törvényt Werbőczy)

4. A nyers, durva vagy vulgáris szavak. Például:

Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,

(Ady Endre: Új vizeken járok)

A meghatározott beszédhelyzetben, környezetben és alkalmakkor használt szavak fontosabb árnyalatai a következők:

1. A hivatalos szavak. Például:

Az államépítészeti hivatal két megbízott embere, az egyik, aki konstatálni járt a hídon mutatkozó hiányt, s a másik, aki kollaudálni járt az elkészült munkálatot, beterjeszti az útinaplóját, felszámítván fuvarbérét és napidíját.

(Mikszáth Kálmán: A korlátfa)

2. A sajtó szavai. Például:

– Apró hetilapocskának kell lennie – mondaná egy ismerősöm.

– Úgy rémlik előttem – találgatta egy másik –, hogy a „Hírharsona” egy kormánypárti néplap.

(Mikszáth Kálmán: A kormány támaszai)

A hangutánzó és hangfestő szavakat lásd a megfelelő címszónál.

A valamilyen szakmai, földrajzi, időbeli vagy társadalmi szempontból korlátozott használatú szavak fontosabb árnyalatai az alábbiak:

1. A szakszavak. (Lásd Csoportnyelv vagy szakszókincs, műszó, műkifejezés.)

2. A tájszavak. (Lásd Népnyelv, nyelvjárás vagy tájnyelv.)

3. A régi, régies szavak. (Lásd Archaizmus.)

4. Az új keletű, új szavak. Például:

Sötétben ülünk. Csak a rádió fénye sugárzik és a magnetofon zöld macskaszeme.

(Váci Mihály: A mohos favödör)

5. Az argó szavak. (Lásd Rétegnyelv, zsargon, argó.)

Lásd még: Szóhangulat, Szójelentés.