ARCHAIZMUS (gör. ’régiesség’). – Az olyan elavult vagy elavulóban lévő szó, szerkezet, illetve nyelvtani elem, amely régebbi korok nyelvállapotának jellemzője, és a mai nyelv egyáltalán nem, illetve csak meghatározott stilisztikai célból használja. Három csoportja van.

1. Fogalmi archaizmusok az általuk jelölt fogalommal együtt kikoptak a nyelvhasználatból. Például:

Vett sisakot, páncélt, hét tollú buzogányt,

Kopját is, gerelyt is, mindenféle fegyvert,

(Arany János: Toldi Xl.)

2. Jelentésbeli archaizmus egy szónak a régi értelemben vett használata. Például:

„Kérlek édes fiam! ne kívánd halálom,

Minden vagyonomat ím neked ajánlom,
,Tizenkét vitéznek drága sok marháját,
Vitézlő magammal minden apródságát.’"

(Arany János: Toldi Xl.)

(A marha szó jelentése itt: ’vagyontárgy, értéktárgy’.)

3. Formai archaizmusok alakilag térnek el a köznyelvi használattól. Például:

A gyermek bámészan nézte a jelenetet, amint ingerülten hátrább taszítá ködmönét, s kezét elővonván alóla felemelte két húsos ujját az égre.

(Mikszáth Kálmán: A néhai bárány)

Lásd még: Szókincs.