NEMZETI NYELV, IRODALMI NYELV, KÖZNYELV. – Minden nyelvben egymástól többé-kevésbé eltérő nyelvváltozatok különböztethetők meg. A mai nyelvekben az egyik ilyen fő változat a nemzeti nyelv, a másik a népnyelv.
 
A nemzeti nyelv legfőbb jellemzője, hogy rendszere lényeges sajátosságaiban közös és egységes, átfogja az egész társadalmat, s az egész nemzet által ismert, tehát legáltalánosabb gondolatközlési és érintkezési eszköz.

A nemzeti nyelv fő típusa az irodalmi nyelv. Az irodalmi nyelv az igényesebb írásbeliségben alakult ki, s a művelt nyelvhasználat normája. Jelentősége igen nagy, mert a stílusrétegek és stílusárnyalatok túlnyomó többsége irodalmi nyelven íródik (lásd Stílusréteg, Stílusárnyalat).

Az irodalmi nyelv beszélt változata a köznyelv. Az iskolázott, műveltebb emberek igényesebb nyelvi érintkezése ezen folyik. A társalgási stílus tehát gyakran köznyelvi.