ALLEGÓRIA (gör. ’másként való’, azaz képletes beszéd) – metaforából származó szókép. Egy elvont fogalomnak a megszemélyesítése vagy érzékelhető képben való ábrázolása. Az irodalmi alkotásokban a Szeretet, az Igazság, az Irigység stb. gyakran jelenik meg emberi formában. Szokásosabb formája azonban a hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön keresztülvitt, mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora, illetve megszemélyesítés. Például Petőfi Sándor a Föltámadott a tenger... című versét metaforával kezdi:

Föltámadott a tenger,

A népek tengere;

Majd ezt részletezi úgy, hogy bemutatja a tenger háborgását, de oly módon, hogy mindig érezzük: a nép erejéről van szó.

Az allegória tehát értelmi jellegű szókép, illetve kép. Célja az elvont gondolat közvetítése. Ezért a két elem: a gondolat és a részletesen kidolgozott kép megtartja benne önállóságát. A kép minden egyes mozzanatának az ábrázolt gondolat egy-egy mozzanata felel meg. Az allegória így kettős értelmű: a képnek önmagában is van értelme, de van egy mélyebb, rejtettebb értelme is. Stílushatása ebből adódik.

Lásd még: Megszemélyesítés, Metafora, Szókép.