SZINEKDOCHÉ (gör. ’együttérzés, veleérzés’) – a metonímia származéka. Stilisztikailag a metonímiával nem vetekedhet, de a kifejezés változatossá tételében (a metonímiával együtt) nagy szerepe van. Négy fő típusát különböztetjük meg.

1. A nem és a fajta fölcserélésén alapuló szinekdoché. Például:

Öklének csapásit sűrűn osztogatja:

Ömlik a vér száján és orrán a vadnak,

(Arany János: Toldi V.)

Addig rá sem értek szólni a kutyának.

Volt pedig a hídnál hat erős szelindek,

(Arany János: Toldi IX.)

2. A rész és az egész viszonyán alapuló szinekdoché. Például:

Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

(Vörösmarty Mihály: Szózat)

…de amennyi itt a rossz nyelv, százan is kinyújtják lapátnak, hogy a mások becsületét hordják el rajta.

(Mikszáth Kálmán: A néhai bárány)

3. Az egyes és a többesszám felcserélésén alapuló szinekdoché. Például:

Mentek-e tatárra, mentek-e törökre,

Nekik jóéjszakát mondani örökre?

(Arany János: Toldi I.)

Magára hagyták, egy magára

A gyáva népek a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Magyar kezében cseng a kard.

(Petőfi Sándor: Európa csendes, ujra csendes…)

4. A határozott és a határozatlan számnév viszonyán alapuló szinekdoché. Például:

És kiverte szépen koporsószegével:

Fényes csillagoknak milljom-ezerével;

(Arany János: Toldi V.)

S az aszfalt szennyén szerteszét gurult

A Végtelen Fény milliom karátja.

(Tóth Árpád: Körúti hajnal)

Lásd még: Metonímia, Szókép vagy trópus.