A metonímia fajtái a kifejezendő és a kifejező közti kapcsolat jellege alapján alakulnak ki. Eszerint a következő fő típusokat különböztetjük meg.
1. Helyi, térbeli érintkezésen alapulók. Például:
S ahogy futok síkon, telen át,
(Ady Endre: A téli Magyarország)
(A tanyák jelentése itt: a tanyák lakói.)
az ország megvadult s egy rémes végzeten
(Radnóti Miklós: Töredék)
(Az ország jelentése itt: az ország népe.)
2. Időbeli érintkezésen alapulók. Például:
Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,
(Ady Endre: Új vizeken járok)
(A Holnap hőse jelentése itt: a jövő eseményeinek hőse.)
3. Anyagbeli érintkezésen alapuló metonímia – ezek magát az eszközt anyagának nevével jelölik. Például:
S Kukoricza Jancsit célozza vasával.
(Petőfi Sándor: János vitéz 12.)
(A vasával jelentése itt: vasból levő fegyverével.)
4. Ok–okozati összefüggésen alapulók – ezek az ok, az előzmény nevével jelölik az okozatot, a következményt, vagy fordítva. Például:
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
(Arany János: Toldi I.)
(A hűvösében jelentése itt: hűvöset adó árnyékban.)
Az Isten haragja megütött egy hajdút,
(Arany János: Toldi VII.)
(Az Isten haragja jelentése: villám.)
Lásd
még: Szókép.