SZINESZTÉZIA (gör. ’együttérzés, összeérzés’) – a metafora egyik fajtája. Lényege, hogy egy érzékterület körébe tartozó fogalmat valamely más érzékterületről vett rokon hangulati hatású szóval fejez ki.

Művészi hatása abban van, hogy a különböző, de egyszerre ható érzékszervi benyomásokat (tapintás, hő, ízlelés, szaglás, hallás, látás) hasonlóságukban, egyidejűségükben ragadja meg és állítja elénk az író. Például:

Kicsalta a leányt édes beszédével,

(Petőfi Sándor: János vitéz 1.)

Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:

Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő…

(Tóth Árpád: Körúti hajnal)

A gyepre éppen langy sötétség szállott,

mint bársony-permeteg

(József Attila: Levegőt!)

Lásd még: Metafora.