Művészi hatása abban van, hogy a különböző, de egyszerre ható érzékszervi benyomásokat (tapintás, hő, ízlelés, szaglás, hallás, látás) hasonlóságukban, egyidejűségükben ragadja meg és állítja elénk az író. Például:
Kicsalta a leányt édes beszédével,
(Petőfi Sándor: János vitéz 1.)
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
(Tóth Árpád: Körúti hajnal)
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
(József Attila: Levegőt!)
Lásd
még: Metafora.