Jellemzi az eszmének a maga fogalmi tisztaságában való ábrázolása. Az egyénivel, az esetlegessel szemben az általánost, a képzelettel, a szenvedéllyel szemben pedig az értelmet hangsúlyozza és érvényesíti. Törekszik a formai tökéletességre, szigorú műfaji és szerkezeti szabályokat követ. Fontos jellemzője (Kazinczy Ferenc kifejezésével): az úgynevezett „fentebb stil”. Ez utóbbi stílusforma csak a legelőkelőbb társadalmi osztályok igényeit tartja szem előtt: kifinomult, légies és clvont (arisztokratikus) költői nyelv, amely kerül minden köznapit a kifejezésmódban, s igen gyakran távol áll a tömegektől.
A klasszicizmus hatott Csokonai Vitéz Mihály művészetére is. Például:
Mit hízelkedel, óh lengeteg, óh csalárd
(Csokonai Vitéz Mihály: A szélhez)
De a klasszicizmus fő képviselői a magyar irodalomban Bessenyei György és Kazinczy Ferenc voltak. Legnagyobb klasszicista költőnk pedig Berzsenyi Dániel.
Lásd
még: Korstílus vagy stílusirány.