KÖRÜLÍRÁS (gör. periphrasis ’más szavakkal való, a szokottat megkerülő mondás’) – a szóképekhez csatlakozó stiláris eszközök egyike, Ügy jön létre, hogy nem nevezzük nevén a fogalmat, hanem  egy vagy több szembeötlő vonása alapján, más szavakkal érzékeltetjük (rendszerint felsorolunk a tulajdonságaiból), oly módon, hogy a kifejezendő fogalom pontosan érthető legyen. Stílushatása egyrészt abból adódik, hogy a fogalom neve helyett annak szembeötlő vonásai jelennek meg, s ez feszültséget idéz elő az olvasóban, másrészt abból, hogy lehetővé teszi az egyhangúság elkerülését. Eszköze a szemléltetésnek és a hangulatiságnak. Például:

Ekképp fakadt ki a nyáj bátor őrzője;

(Petőfi Sándor: János vitéz 2.)

Egyszerre a két tűzfal között kigyúlt

A keleti ég váratlan zsarátja:

(Tóth Árpád: Körúti hajnal)

Megtörténik, hogy a költő a nagyobb művészi hatás kedvéért hosszabb gondolatsort, esetleg egy egész verset körülírással fejez ki. Például:

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki sót mér, krumplit, kenyeret,
hozomra, újságpapirosba
s nem söpri le a mérleget;
s ritkás fény közt morogva rámol
– az adó hosszú, nagy a bér –
s mi haszna sincs, hiába számol
többet a petroleumért?

(József Attila: Mondd, mit érlel)

Túlzott mértékű és stilisztikailag indokolatlan használata homályossá teheti a mondanivalót vagy nyelvi közhelyhez vezethet.