KÖRÜLÍRÁS
(gör. periphrasis ’más szavakkal való, a szokottat megkerülő mondás’)
– a szóképekhez csatlakozó stiláris eszközök egyike,
Ügy jön létre, hogy nem nevezzük nevén a fogalmat, hanem egy vagy
több szembeötlő vonása alapján, más szavakkal érzékeltetjük (rendszerint
felsorolunk a tulajdonságaiból), oly módon, hogy a kifejezendő fogalom
pontosan érthető legyen. Stílushatása egyrészt abból adódik, hogy a fogalom
neve helyett annak szembeötlő vonásai jelennek meg, s ez feszültséget idéz
elő az olvasóban, másrészt abból, hogy lehetővé teszi az egyhangúság elkerülését.
Eszköze a szemléltetésnek és a hangulatiságnak. Például:
Ekképp
fakadt ki a
nyáj bátor őrzője;
(Petőfi
Sándor: János vitéz 2.)
Egyszerre
a két tűzfal között kigyúlt
A
keleti ég váratlan zsarátja:
(Tóth
Árpád: Körúti hajnal)
Megtörténik,
hogy a költő a nagyobb művészi hatás kedvéért hosszabb gondolatsort, esetleg
egy egész verset körülírással fejez ki. Például:
Mondd,
mit érlel annak a sorsa,
ki
sót mér, krumplit, kenyeret,
hozomra,
újságpapirosba
s
nem söpri le a mérleget;
s
ritkás fény közt morogva rámol
–
az adó hosszú, nagy a bér –
s
mi haszna sincs, hiába számol
többet
a petroleumért?
(József
Attila: Mondd, mit érlel)
Túlzott
mértékű és stilisztikailag indokolatlan használata homályossá teheti a
mondanivalót vagy nyelvi közhelyhez vezethet.