NÉVELŐ. – Megfelelő használata finom értelmi és érzelmi árnyalásra ad lehetőséget.

1. A határozott névelő már ismert jelenségekre, említett fogalmakra utalhat. Például:

Dörgött az ég, ömlött az eső,

nem szólt, csak egy madár;
ő tudta – úgy is lett – kitisztul
most már a láthatár.

(Il1yés Gyula: Viharban)

Elhagyása régies hangulatot kelthet, nyomatékosíthat vagy felfokozott érzelmi állapotot (különösen azonos mondatrészek előtt) érzékeltethet. Például:

Hát ekkor a Vízasszonya,

Vízasszonya, ég leánya,
Térdit tengerből emelé,
Lapockáját hullám fölé,
Hogy a réce ott fészkelne,
Lakóhelyre jóra lelne.

(Kalevala, A világ keletkezése)

Most rabló mongol nyilát

Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

(Kölcsey Ferenc: Himnusz)

A határozott névelő elhagyása (különösen feliratokban, hirdetésekben) újabban nagyon terjed. Ez a jelenség a köznyelvben helytelen, mert hiánya mondanivalónkat homályossá, félreérthetővé teszi. Például: Fűre lépni tilos! Helyesen: A fűre lépni tilos!

A határozott névelő család- és keresztnevek előtt terjedőben van; ez még ma is népies, táji jellegű. Például:

Bekocognak. Mind a kettőn a térdig érő vászontarisznya. A Marci tarisznyájában ott dudorodik még a birsalma is.

(Gárdonyi Géza: Bűntárgyalás)

2. A határozatlan névelő nem ismert fogalmakra vonatkozik. Például:

Valahol a Tiszaháton

Élt egy gazda: Pál barátom,

(Arany János: A fülemile)

Bizonyos esetekben gyengítheti is az értelmet. Különbség van például a kéréssel jövök és az egy kéréssel jövök között.

Szépirodalmi művekben a névelő kitétele vagy elhagyása sokszor ritmus kérdése is.