Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki,
(Arany János: Toldi I.)
A szinonimák stílushatása abból származik, hogy a szó jelentése mellett érvényesül, esetleg előtérbe kerül összehasonlító és megkülönböztető szerepe. A költők felhasználják a legrejtettebb, legfinomabb érzéseik, hangulataik kifejezésére. De a szabatos fogalmazásnak szintén elengedhetetlen kelléke a rokon értelmű szavak használata.
A szinonimáknak két nagy csoportját különböztetjük meg.
1. Az értelmi szinonimák közé azok tartoznak, amelyekben a szavak fogalmi-tartalmi, tárgyi vonatkozásai között határozott különbség van. Például:
Asztalon leborult két izmos karja:
(Arany János: Toldi X.)
egy tört széke van, hogy begyújtson,
(József Attila: Mondd, mit érlel)
2. Az érzelmi-hangulati szinonimák közé azok tartoznak, amelyekben a szavak értelmi különbségénél sokkal lényegesebb az érzelmi-hangulati jellegű különbség. Például:
Hát mikor ráadták a nyalka szerszámot,
(Arany János: Toldi XI.)
…Kerestünk, és találtunk is. Hármat a gépfiókban, egyet az almáriumban…, a többi nehezebben került elő.
Az első három krajcárt még maga meglelte az anyám.
(Móricz Zsigmond: Hét krajcár)
A rokon értelmű szavakon kívül vannak rokon értelmű szólások is, amelyek szavakkal alkotnak szinonimasort. Képszerűségük miatt az efféle szólásoknak különleges stilisztikai értékük van. Például:
S a bor az öreget jókedvre tüzelve,
(Arany
János: Toldi IV.)