ROKON ÉRTELMŰ SZAVAK vagy SZINONIMÁK. – Rokon értelmű szavaknak az olyan szavakat nevezzük, amelyeknek alakja teljesen különböző, jelentése azonban egyáltalán nem vagy csak árnyalatilag tér el egymástól, tartalmuk lényeges elemei tehát azonosak. Például:

Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki,

Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!

(Arany János: Toldi I.)

A szinonimák stílushatása abból származik, hogy a szó jelentése mellett érvényesül, esetleg előtérbe kerül összehasonlító és megkülönböztető szerepe. A költők felhasználják a legrejtettebb, legfinomabb érzéseik, hangulataik kifejezésére. De a szabatos fogalmazásnak szintén elengedhetetlen kelléke a rokon értelmű szavak használata.

A szinonimáknak két nagy csoportját különböztetjük meg.

1. Az értelmi szinonimák közé azok tartoznak, amelyekben a szavak fogalmi-tartalmi, tárgyi vonatkozásai között határozott különbség van. Például:

Asztalon leborult két izmos karja:

(Meztelen karjában dagadtak az erek)
Úgy aludt el, úgy hált a hatalmas gyerek.

(Arany János: Toldi X.)

egy tört széke van, hogy begyújtson,

repedt kályháján macska ül,

(József Attila: Mondd, mit érlel)

2. Az érzelmi-hangulati szinonimák közé azok tartoznak, amelyekben a szavak értelmi különbségénél sokkal lényegesebb az érzelmi-hangulati jellegű különbség. Például:

Hát mikor ráadták a nyalka szerszámot,

Mint illett neki, hogy ragyogott, csillámlott!

(Arany János: Toldi XI.)

…Kerestünk, és találtunk is. Hármat a gépfiókban, egyet az almáriumban…, a többi nehezebben került elő.

Az első három krajcárt még maga meglelte az anyám.

(Móricz Zsigmond: Hét krajcár)

A rokon értelmű szavakon kívül vannak rokon értelmű szólások is, amelyek szavakkal alkotnak szinonimasort. Képszerűségük miatt az efféle szólásoknak különleges stilisztikai értékük van. Például:

S a bor az öreget jókedvre tüzelve,

Hogy’ kinyílt a szíve! Hogy’ megoldott nyelve!

(Arany János: Toldi IV.)