SZÓÖSSZETÉTEL – az új szavak alkotásának gyakori módja. Az összetett szó több részfogalmat, néha egész mondattartalmat sűrít magába. Stilisztikai jelentőségét tehát a benne rejlő jelentéssűrítés, tömörség adja. Ezen kívül még külön stílushatása is van a mellérendelő és az alárendelő összetételnek.

A mellérendelő összetétel létrehozásának célja inkább érzelmi-hangulati, árnyaló jellegű. Részletezőbben ábrázolja ugyanis az adott mozzanatokat, vonásokat. Például:

Tovább szántanak, kettőt-hármat térülnek-fordulnak.

(Csalimese)

mindenütt van, nézz oda,

itt-ott,
kip-kop;
egy-egy ugróiskola.

(Nemes Nagy Ágnes: Ugróiskola)

Éren-nádon sikló kúszik,

kicsi patak-ágyon vizicsibe úszik.

(Weöres Sándor: Éren-nádon)

Az alárendelő összetétel inkább értelmi célból keletkezik. Különösen tömörítő képességét, kép- és hasonlatsűrítő erejét használják fel gyakran a költők, írók. Például:

S a sutból kivon egy pókháló-lepte tarisznyát,

(Fazekas Mihály: Lúdas Matyi 1.)

Illatterhes szellők lanyha fuvallatja

Őket a nyoszolyán álomba ringatja.

(Petőfi Sándor: János vitéz 26.)

Olvastam épp, itt

a rom-szobában
oly elmerülten,
magambazártan,
hogy bent, egy hang lett,
ha cinke-dal
csapta fülem meg,
vagy kocsi-zaj.

(Illyés Gyula: Cserepező)

Gyakran igen változatos (egyéni stílusukra jellemző) alárendelő összetételeket hoznak létre a költők. Például: csalút, szívöröm, életszomj, szívmagány, álompénz (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz); csillag-szórók, dísz-kócos, állat-hős, Szépbe-szőtt (Ady Endre: Intés az őrzőkhöz) stb.