A mellérendelő összetétel létrehozásának célja inkább érzelmi-hangulati, árnyaló jellegű. Részletezőbben ábrázolja ugyanis az adott mozzanatokat, vonásokat. Például:
Tovább szántanak, kettőt-hármat térülnek-fordulnak.
(Csalimese)
mindenütt van, nézz oda,
(Nemes Nagy Ágnes: Ugróiskola)
Éren-nádon sikló kúszik,
(Weöres Sándor: Éren-nádon)
Az alárendelő összetétel inkább értelmi célból keletkezik. Különösen tömörítő képességét, kép- és hasonlatsűrítő erejét használják fel gyakran a költők, írók. Például:
S a sutból kivon egy pókháló-lepte tarisznyát,
(Fazekas Mihály: Lúdas Matyi 1.)
Illatterhes szellők lanyha fuvallatja
(Petőfi Sándor: János vitéz 26.)
Olvastam épp, itt
(Illyés Gyula: Cserepező)
Gyakran
igen változatos (egyéni stílusukra jellemző) alárendelő
összetételeket hoznak létre a költők. Például:
csalút, szívöröm, életszomj,
szívmagány, álompénz (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz);
csillag-szórók, dísz-kócos, állat-hős, Szépbe-szőtt (Ady Endre:
Intés az őrzőkhöz) stb.