EGYÉNI NYELV és STÍLUS. – Minden embernek van egyéni stílusa és nyelvhasználata, de ábécénkben az irodalmi nyelv és stílus a mérvadó, illetőleg a vizsgálati példa.

Az egyéni nyelv és stílus azt a nyelvi anyagot jelenti, amelyet az író, a költő a közös nyelvi rendszerből felfogásának és művészi céljának megfelelően kiválaszt és használ, illetve alkotó módon tovább is fejleszt. Az írók és a költők tehát kiemelkedő szerepet töltenek be a nyelv és a stílus fejlesztésében és gazdagításában. Közülük a legkiválóbbak éppen egyéni nyelvükről és stílusukról, eredetiségükről híresek. Például:

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,

Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.

(Ady Endre: Intés az őrzőkhöz)

Nézd a rezi hegy üstökét,

zöld bozontját nyomja az ég,
rengő erdeit.
Ott ül esőboronálta
fejénsziklakoronája,
Gőzoszlopok tünődnek a dús fellegekig.

(Juhász Ferenc: Rezi bordal)

Lásd még: Szépirodalmi vagy művészi stílus.