A hangsúlytól függően a szórend lehet nyomatéktalan és nyomatékos.
Nyomatéktalan a szórend, ha a mondat mondathangsúllyal kiemelt részt nem tartalmaz. Az jellemzi, hogy állítmánya – igekötős ige esetében – összefoglaló szórendű, vagyis az igekötő az ige előtt áll, továbbá, hogy az állítmány nem a mondat legvégén van. Ez a szórend általában ritkább. Például:
A falu fölött már felszállt a füst.
(Sánta Ferenc: Húsz óra)
Nyomatékos a szórend, ha a mondatban legalább egy mondathangsúlyos rész van. Itt az ige a központi rész. A kiemelni szándékozott mondatrész közvetlenül előtte helyezkedik el, a többi mondatrész pedig az így alakult szakasz előtt vagy mögött arányosan oszlik el. Például:
Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!
(Fazekas Mihály: Lúdas Matyi 1.)
Szépen süt le a hold Nagyfalu tornyára,
(Arany János: Toldi VI.)
A költői s nemegyszer a beszélt nyelvi stílus is eltér a megszokott szórendi formáktól. Ezt a jelenséget a szórend megváltoztatásának, inverziónak (lat. ’megfordítás’) nevezzük. A szórend megváltoztatása is mindig kisebb-nagyobb stílushatással jár. Gyakran használják a költők különböző mondatrészek kiemelésére. Például:
Megáradva hulla könnye két szemének
(Arany János: Toldi VI.)
Hazádnak rendületlenül
(Vörösmarty Mihály: Szózat)
A szórend mondat- és versritmikai vagy rímtechnikai okokból is megváltozhat. Például:
Toldi is álmában csehen győzedelmet
(Arany
János: Toldi X.)