DR. VASS LÁSZLÓ: SZÖVEGTAN RECENZIÓK: NAGY LÁSZLÓ: CSODAFIU-SZARVAS

Nagy László Csodafiu-szarvas című verseskötete mintegy hetvenhárom költeményt (közülük kettőt csak részleteiben) és tizenkilenc illusztrációt tartalmaz. A kötet anyagához Pomogáts Béla írt utószót, az illusztrációkat Kass János készítette.

A versek java része Nagy László költészetének korai időszakából származik, többnyire a Galambcsőrök (1944 – 1945), Az angyal és a kutyák (1944 – 1946), a Májusfák (1947 – 1952), valamint A nap jegyese (1952 – 1954) című ciklusból, néhány a kései Vidám üzenetekből (1973 – 1977), de olyan költemények is szerepelnek a kiadványban, amelyek a gyűjteményes kötetekből (például a Versek és versfordításokból) kimaradtak. Kass János illusztrációi a következőkhöz készültek: „Anyám ül, mint egy óriás” (Az angyal és a kutyák), „Repülő” (Májusfák), „Karikáznak az ördögök” (Galambcsőrök), „Egy kék lepke meg egy sárga” (Májusfák), „Nap hanyatlik” (Az angyal és a kutyák), „Csodafiu-szarvas” (Az angyal és a kutyák), „Vadászok lépnek” (Vérugató tündér), „Tenger” (Májusfák), „Zápor után” (Galambcsőrök), „A héja és a sármány” (A nap jegyese), „Kiscsikó-sirató” (Galambcsőrök), „A szomorú ökrök” (Galambcsőrök), „Dombon” (Májusfák), „Tengeritörők” (Májusfák), „Korai készülődés” (A nap jegyese), „Tavaszi dal” (Májusfák), „Tűz” (Himnusz minden időben), „Májusfák” (Májusfák) és „Játék karácsonykor” (A nap jegyese).

Talán a vers- és cikluscímekből is kitűnik, hogy e komplex kommunikátumok milyen gazdag tematikát képviselnek. A kötet utószavában Pomogáts Béla elsősorban Nagy László természetszeretetét emeli ki. Mint írja, a költő „otthon van a szülőföldön, bensőséges örömmel tud szólni a virágzó mezőről, a falusi élet dolgos köznapjairól és vidám ünnepeiről, midőn a friss citeraszó megörvendezteti a szíveket, és a tánc magával ragadja a fiatalokat. És személyes kapcsolatban van a természettel, az állatokkal, a fákkal és füvekkel. Testvéri érzéssel siratja az árván maradt, majd elpusztult kiscsikót, és gyönyörködve hallgatja a pacsirta énekét. (…) Nagy László verseitől igazán meg lehet tanulni a természet szeretetét. És fel lehet ismerni bennük azt a folyton változó szépséget, amely a nyíltszívű embert a hazai tájban: az erdők és rétek világában körülveszi.” Emellett tudjuk azt is, hogy a természeti képek, a tárgyias-leíró elemek adott esetben a költő személyiségét emelik ki, életerejét alakítják mitikus vitalitássá (például A meggyfa alatt), más esetben a létezés nagy kérdéseit hordozzák (például Szomorú ökrök), megint máskor a társadalmi problémák megjelenítői (például Elfogynak a fák), stb.

Ebből a gazdag anyagból itt mindössze négy komplex kommunikátumot választok ki (a versek és illusztráció kötetbeli sorrendjében). Ezek természetesen a hozzájuk fűzött minikommentárokkal sem reprezentálhatják a kötet egészét.

Nagy László Karikáznak az ördögök című verse egy nyári vihar leírásával mutatja be a szegénységet és a lírai én kiszolgáltatottságát, melyből népi mitologikus elemek felhasználásával igyekszik a költő kitörni.


1. ábra	2. ábra

Kass Jánosnak a költeményhez készült illusztrációja (lásd az 1. ábrán) a vihar, illetőleg a szóban forgó mitologikus elemek körül szerveződik.


3. ábra	4. ábra

A Csodafiu-szarvas ahhoz a mitikus-rituális komplexumhoz sorolható, amely óriási távolságokat hidalva át és nemzedékről nemzedékre öröklődve, közvetlenül vagy Bartók Béla Cantata profana című művének hatására napjainkig szinte példátlan s lenyűgözően gazdag szekunder, költői szövegváltozatokat hozott létre. E verset a Szemiotikai szövegtan 14. kötetében multimediális kommunikátum(összetevő)ként közelíti meg és elemzi Ordasi Péter (67-88). Kass János itteni illusztrációját (lásd a 2. ábrán) érdemes egybevetni Ordasi tanulmányának gazdag szemléltetőanyagával.

A Kiscsikó-siratóban a siratóformulákkal váltakozó leíró és epikus elemek egyetemes létélménnyé tágítják a személyes élményanyagot (vö. Görömbei András: Nagy László költészete, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 43).

A siratóhoz készült illusztrációján Kass János a „csillagok között” ficánkoló kiscsikó alakját ábrázolja (lásd 3. ábra). Lényegében ez a motívum szervezi Kondor Béla kompozícióját is, amelyet a Kiscsikó-siratóval rokon Búcsúzik a lovacska című hosszúvershez készített (lásd Nagy László: Arccal a tengernek, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1966. 327).

Nagy László költészetének egyik leggyakoribb motívuma a tűz (lásd többek között Vass László: Szófaji frekvenciák és kulcsszók Nagy László lírájában. In: Acta Academiae Paedagogicae Szegediensis, Series Linguistica, Litteraria et Aesthetica, Szeged, 1987 – 1988. 107-114). „Maga a »tűz« – írja Görömbei – az egyik legősibb szimbóluma a léleknek, életnek, szellemnek, tudásnak, szenvedélynek, vitalitásnak, szerelemnek, forradalomnak, teremtőerőnek” (Görömbei András: Nagy László költészete, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1992. 211). Ezt az ősi szimbólumot teljesíti ki a költő Tűz című himnusza.

A Tűzről értő elemzés olvasható Dobóné Berencsi Margit Nagy László tizenkét versének elemzése című kötetében (Tankönyvkiadó, Budapest, 1989. 89-105). Kass János képi reprezentációját lásd a 4. ábrán.

További költemények és illusztrációk bemutatására itt nincs lehetőség. De ahhoz talán ennyi is elegendő, hogy újra átlapozzuk a kötetet, s nyitottabban szemléljük és közelítsük meg, illetőleg elemezzük a verbális és képi összetevőből felépített, komplex kommunikátumokat.