Az előállító és a befogadó jogi helyzetének különbségeit egy bírósági per, amelyben a vádlott védőügyvédje (X) egy állítólagos nemi erőszak áldozatát (Y) veti alá keresztkérdéseknek, következő részletével illusztrálom (P. Drew nyomán):

[...]

X: – Nos, nem kérdezte magától azon az estén, hogy szeretné, ha a barátnője lenne? Nem kérdezte ezt magától?

Y: – Nem, nem emlékszem, mit mondott nekem akkor este.

X: – Á, hát szóval elég hosszú beszélgetést folytatott a vádlottal, nem? Azon az estén, február 14-én?

Y: – Á, mindannyian beszélgettünk.

X: – Ö, nos, maga tudta akkor, hogy a vádlott érdeklődik maga iránt, ugye?

Y: – Azt kérdezte, hogy vagyok. Csak, csak ilyesmiket.

X: – Csak azt kérdezte, hogy van, de búcsúzáskor megcsókolta. Így van?

Y: – Igen. Megkérdezte, hogy lehet-e?

X: – Megkérdezte, hogy lehet-e?

Y: – Ühm.

X: – Búcsúzáskor megcsókolta. És maga azt mondta, oké? Így van?

Y: – Ühm, hmmm.

X: – S azt vallja, hogy csak egyszer csókolta meg?

Y: – Ühm, hm.

X: – Na most. Ezután (...)

[...]

Ami ezt a részletet illeti, közismert, hogy a bírósági beszédeknek visszatérő tulajdonsága többek között, hogy az ügyvéd kontrasztot állít elő, amely inkongruenciát mutat, s ezáltal olyan rejtvényt produkál, hogy az további kérdésföltevés nélkül is megkérdőjelezze a tanú vallomását. Az X által fölállított kontraszt itt aközött áll fenn, hogy hogyan üdvözölte a vádlott Y-t, és hogyan búcsúzott el tőle. A vádlott és Y a szóban forgó estét ismerősökként kezdték, viszonyuk azonban az este folyamán minden bizonnyal bensőségesebbé vált. Az inkongruitás itt e bensőségesebb viszony és Y azon állítása között van, hogy a vádlott maximum annyi érdeklődést tanúsított iránta, hogy „Azt kérdezte, hogy vagyok. Csak, csak ilyesmiket”. Ebből úgy tűnik, bármi történt is, az semmiképpen sem több ennél. Az ezt követő kontrasztot X azért hozta létre, hogy visszautaljon, és föltárja azt a problémát, amit Y kísérlete támaszt azáltal, hogy az „Azt kérdezte, hogy vagyok. Csak, csak ilyesmiket” maximális tulajdonságát megfogalmazza.
 

Kivonat a 3. előadás anyagából