A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása, megidézése, ritka szertartás, míves fohász. Valami, ami születésének pillanatában a halhatatlanságra tart igényt.
Muzsika, vers üdítse lelkedet,
Matematikát, metafizikát
Csak annyit, hogy gyomrodnak meg ne ártson.
Nincs hasznod abból, melyben nem gyönyörködsz…
Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.
Lackfi János: Készülődés
Rázzunk a fáról malacot,
Kergessük meg a barackot!
Hámozzuk meg a malacot,
És nyúzzuk meg a barackot!
Magozzuk ki a malacot,
Csontozzuk ki a barackot!
Ha vacsorára itt maradsz,
Lesz malaclé és sült barack.
Arcod rejtsed álarc mögé,
öltsél cifra maskarát,
szökjünk, tomboljunk.
Itt a farsang,
pönögjenek citerák!
(Kerék Imre: Farsang)
Egy-egy értő olvasó egyszer csak fölfedezi magának a könyv ritka értékét. Így történik, külön-külön, előbb az egyikkel, aztán a másikkal, harmadikkal.
Az olvasás művészete nagyjából abban áll, hogy igyekszünk könyveinkben viszontlátni és révükön jobban megérteni az életet.
Aki szerényen és nyíltan elismeri, hogy nem volt igaza, nagy előnyt szerez magának.
Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Kölcsey Ferenc: Himnusz (részlet)
Facebook