Szavazz a Legyél te is mesehős című pályázatra beküldött művekre!

A X. Könyvtári éjszakához kapcsolódva Legyél te is mesehős! címmel az Egyetemi Könyvtár rajzpályázatot hirdetett a gyakorlóiskoláknak és az óvodának – mi is indultunk rajta!

A beérkezett pályaművekre 2016. április 6. 12 óráig lehet SZAVAZNI!

A szavazást itt érheted el,

  • külön az alsó tagozatos pályaműveket itt,
  • a felsősöket itt érheted el.

Hajrá Juhász Gyula!

A hónap szerzője Jeff Kinney – 2016. március

Jeff Kinley
Kép forrása

 Jeff Kinney

„Csak annyit tudok mondani, örülök, hogy még gyerek vagyok, mert ha örülnöm kellene az olyan ajándékoknak, amilyeneket a felnőttek kapnak, nem biztos, hogy sikerülne.” (Egy ropi naplója)

A szerzőről:

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/wimpykidbooksUK/?fref=ts
Twitter: https://twitter.com/wimpykid/

Az Egy ropi naplójának (Diary of a Wimpy Kid) a szerzője, Jeff Kinney kiskorában nem gyerekkönyv-szerző szeretett volna lenni. Az volt az álma, hogy egy újság karikaturistája lesz, de nem közölték le a képregényeit.

1998-ban állt elő az Egy ropi naplója ötletével, egy Greg Heffley nevű felső tagozatos puhány srác történetével. Jeff a könyvén majdnem nyolc évig dolgozott, mielőtt megmutatta egy kiadónak New Yorkban.

Jeff Kinney 1971. február 19-én született Marylandben állambeli Fort Washingtonban (Amerikai Egyesült Államok) és a marylandi egyetemre járt (University of Maryland) a kilencvenes évek elején. Jeff egy „Igdoof” című képregényt futtatott az egyetemi újságban, és tudta, hogy karikaturista akar lenni.

Ugyanakkor Jeffnek az egyetemi évek után nem sikerült leközöltetni képregényét, és 1998-ban elkezdte leírni az ötleteit az Egy ropi naplójához, amelyeket remélte, hogy egy könyv formájában valósíthat meg. Jeff a könyvön hat évig dolgozott, mielőtt napi részletekben online kiadta volna a Funbrain.com weboldalon. Eddig a könyv online verziójának több mint 80 millió látogatóját tartják számon, és jellemzően több mint 70.000 gyermek olvassa naponta.

2006-ban Jeff egy könyvsorozatról szóló szerződést írt alá Harry N. Abrams kiadóval, hogy az Egy ropi naplóját nyomtatott sorozattá változtassa. Az első Egy ropi naplója könyvet 2007-ben adták ki, és azonnal bestsellerré vált. Csupán egy évvel később csak az Egyesült Államokban több mint 100.000 példány volt nyomtatásban. A soron következő könyvek példányszámai tovább gyarapodtak, mind az USA-ban, mind külföldön. A kilencedik könyvet, A nagy kiruccanást (Diary of a Wimpy Kid: The Long Haul),  több mint 2 millió példányban adták el mindenféle formátumban a világ minden táján az első héten. A sorozat több mint 164 millió példánya van nyomtatásban.

Az Egy ropi naplója sorozatnak bérelt helye volt az amerikai bestseller listákon. A könyvsorozat az első könyv megjelenése óta, azaz összesen több mint 450 hete a New York Times bestseller listáján van. A könyvek jelenleg 51 kiadásban 45 nyelven érhetőek el.

A 2007-es kezdeti publikáció óta a sorozat sok regionális és nemzetközi díjat nyert a Föld körül, köztük kettő Gyerekek kedvenc könyve díjat és öt Nickelodeon gyerekek kedvenc könyve díjat. Jeff Kinneyt a Time magazin a világ egyik legnagyobb hatású emberévé választotta. Továbbá, a könyv alapján készült három film nemzetközileg több mint 250 millió dollár bevételt hozott.

Kinney
Kép forrása

Jeff Kinney ezen kívül a Poptropica megalkotója, melyet a Time magazin az 50 legjobb weboldal közé választotta.

A gyermekkorát Washingtonban töltötte, 1995-ben költözött New Englandbe. Jeff a feleségével és két fiával él Massachusettsben, ahol van egy saját könyvesboltjuk, az An Unlikely Story („Valószínűtlen történet”).

Forrás: http://www.wimpykid.com/about-the-author/ (Fordította: Nagy Viktória)

Az iskolai könyvtárban ezeket a könyveket találhatod meg tőle:

  1. Egy ropi naplója
  2. Egy ropi naplója – Rodrick a király
  3. Egy ropi naplója – Az utolsó szalmaszál
  4. Egy ropi naplója – Kutya egy idő
  5. Egy ropi naplója – A rideg való
  6. Egy ropi naplója – Négy fal között
  7. Egy ropi naplója – A harmadik kerék
  8. Egy ropi naplója – Pechszéria

Kérdéseink ebben a hónapban:


A kérdéseket elérheted ide kattintva is: http://goo.gl/forms/hbOZQu3unv

Beérkezési határidő: 2016. április 10.

A bejegyzést összeállította: Nagy Viktória könyvtárpedagógia-tanár MA hallgató

Könyvsú-go – könyvválasztó oldal

Nem tudod, mit olvass? Tetszett egy történet és hasonló könyveket keresel? Ajánlanál másoknak olvasnivalót? A Könyvsú-go egy olyan könyvválasztó oldal, ahol kategóriákba sorolva találod a könyveket, így könnyebben meg tudod találni a neked tetsző olvasmányokat. Az oldalon fiatalok ajánlanak egymásnak olvasnivalót, akár te is ajánlhatsz másoknak. Az oldalt a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ üzemelteti és folyamatosan fejleszti.

A „Súgj nekem!”  menüpont alatt tudsz keresgélni: kategóriát, illetve érzelmet választani. Akár többet is! 13 műfaj közül választhatsz, amelyek egy-egy könyv nevét viselik (pl. Alkonyat, Állati elmék, Titokzatos bűntény stb.). Egy-egy könyv borítójára kattintva részletes értékelést olvashatsz.

konyvsu-go
                                                                           Kép forrása

Ha pedig megtaláltad a neked tetsző könyvet, gyere és kölcsönözd ki nálunk! 🙂

Összeállította: Nagy Viktória (könyvtárpedagógia-tanár MA)

A hónap szerzője Erich Kästner – 2016. február

Erich Kästner

Kastner

 „Véssétek mélyen az agyatokba és a szívetekbe,
mint valami ősrégi kőtábla feliratát:
ne engedjétek,
hogy kiűzzék belőletek a gyermekséget!”

 

Erich Kästner német költő, író, forgatókönyvíró 1899. február 23-án született Drezdában, iskoláit is itt végezte.

Az I. világháború idején volt középiskolás, a gimnázium utolsó évében, 1917-ben behívták katonának és a nehéztüzérségnél szolgált. A kiképzésen még részt vett, de a háború véget ért, mielőtt ő belekerült volna a harcokba. Azonban így is maradandó nyomot hagyott életén, ettől kezdve mélységesen elítélte a háborút. Az első világháború végeztével kitüntetéssel érettségizett és elnyerte Drezda város arany ösztöndíját.

1919 őszétől Lipcsében tanult történelmet, filozófiát, germanisztikát és színháztudományokat. Érdekelte a film világa is. Tanulmányait újságírói és színikritikusi bevételeiből finanszírozta. A Neue Leipziger Zeitung című lap szerkesztője volt, melyben rendszeresen jelentek meg cikkei, kritikái. 1925-ben, miután megkapta diplomáját, Berlinbe költözött, s két évvel  később, 1927-ben megjelent első verseskötete.

1929-ben szerződést kínáltak neki gyerekkönyv megírására. Mindaddig nem is gondolt rá, hogy gyerekekhez szóljon. Első regénye az Emil és a detektívek címet kaptapillanatok alatt elkapkodták és máig is talán legismertebb gyermekkönyve. Csak Németországban több mint kétmillió példányban kelt el és 59 nyelvre fordították le. 1931-ben film is készült belőle, mely hasonlóan sikeres lett, mint a regény. De Kästner elégedetlen volt a forgatókönyvvel, ezért a későbbiekben forgatókönyveket is írt a filmstúdió számára. Az első könyv sikere után sorra jelentette meg az ifjúságnak szóló, humoros, fordulatos regényeit.

emil     repülő osztály     két Lotti

Az 1933-ban készült el A repülő osztály című könyve, mely népszerűségében és sikerében vetekedett első regényével. A regényből készült filmet itt nézhetitek meg.

1933 után a politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy Németországban kiadhassa könyveit, ezért Svájcban jelentette meg őket, álnéven. Népszerűsége azonban így sem csökkent.

1944-45-ben az egyre veszélyesebbé váló berlini életből Münchenbe költözött.
1949-ben jelent meg A két Lotti, melynek forgatókönyvével 1951-ben elnyerte a legjobb forgatókönyv díját. Azóta többször is megfilmesítették a történetet, az első, 1950-ben készült filmet itt nézheted meg.

1956-ban München város irodalmi díját, 1960-ban pedig a Hans Christian Andersen-díjat is kapott.

München halt meg 1974. július 29-én.

emberke   majus 35  miniatűr

Az iskolai könyvtárban az alábbi könyveket találod meg tőle:

Emil és a detektívek
Emil és a három iker
A repülő osztály
A két Lotti
Május 35
Az Emberke
Emberke meg a kislány
Az eltűnt miniatűr
Három ember a hóban
Erich Kästner mesél

Ha többet szeretnél tudnia az életéről, nézz utána itt és itt!

Kérdéseink ebben a hónapban:


Az űrlapot elérheted erre a linkre kattintva is:

http://goo.gl/forms/qLzo2JncWF

A válaszok beérkezési határideje február 29.!

 

Nemzetközi Könyvajándék Nap – 2016. február 14.

könyvnap

A Nemzetközi Könyvajándék Nap (International Bookgiving Day) egy önkéntes kezdeményezés, melynek célja, hogy minél több kisgyerek jusson könyvhöz és minél többen megszeressék az olvasást.

A Nemzetközi Könyvajándék Napot először 2012-ben hirdették meg. Már az első évben 12 ország csatlakozott a kezdeményezéshez, és több tízezer gyerekhez jutottak el könyvadományok szerte a világon. Magyarország két éve csatlakozott először.

A szervezők azt szeretnék elérni, hogy ezen a napon minden felnőtt adjon egy könyvet egy gyereknek.

Hogyan lehet részt venni ebben az akcióban? Több módon is.

Például:

  • ajándékozzon könyvet saját, rokon, vagy ismerős kisgyereknek,
  • hagyja olyan nyilvános helyen, ahol gyakran járnak gyerekek, pl. váróteremben, vagy játszótéren (akár egy padra, vagy egy hintára helyezve, néhány kedves sorban üzenve a szerencsés megtalálónak),
  • adjon könyvet gyerekekkel foglalkozó intézményeknek, bölcsődéknek, óvodáknak, iskoláknak, nevelőotthonoknak, kórházaknak,
  • juttassa el a könyvet olyan szervezetekhez, melyek rászoruló gyerekeknek adják tovább.

Kedves Felnőttek! Mindenki adjon egy könyvet egy gyereknek ezen a napon!

könyvnap2

Különvélemény az Időfutárról

Nagy sikere van az Időfutár sorozatnak (Író: Tasnádi István – Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Vészits Andrea, Kiadó:Tilos az Á Könyvek-Pozsonyi Pagony Kft.), amely rádiójátékként kezdte, végül 6 részes ifjúsági regényfolyam lett belőle. A sorozat középpontjában hetedikes kamaszok időutazásai és az ebből adódó kalandok állnak… Az 1-4. részt könyvtárunkban is megtaláljátok!

Következzen Shepherd könyvkritikája!

Shepherd: Az idő ötven árnyalata

Rendben kezdjük el… ez nem lesz valami könnyű.

Felhívom minden egyes és kettes számú olvasó és Kati néni figyelmét, hogy a kritikában lehetnek trágárnak ható kifejezések, de mindenesete megpróbáltam moderálni magam, miközben átírtam a rengeteg csúnya szóval gyarapított eredeti változatot, amit akkor írtam, amikor olvastam. Vagyis miközben olvastam. És ott egy kicsit eldurvultak a dolgok… 7 óra folyamatos olvasás után. Szóval itt nagyon friss (mármint úgy friss, ahogy olvasva van a könyv… a tapasztalatok frissek, nem a kritika) a verzió.

Akkor kezdjük:

A történet szerint a kis tizenkevéséves Hanna csodálatos életét éli Szegeden, csakhogy az apukáját váratlanul áthelyezik Budapestre, így fél év után oda is kell költözniük. De azt mondja, hogy már megszokta, hiszen minden alkalommal ez történik, hogy el kell költözniük, mikor már megszokta az új helyet. Aztán mégse mindegy neki, mivel csak nem lehet úgy, mint az előbb, mert most éppen kellet ide egy fordulat, és nem volt keret másikra. Logikus, nem?!

Szóval, Hanna nemigen akart eljönni Szegedről, mivel ott talált végre magának egy igaz barátot. (Képzelem, mit élhet át az a szegény ,,barát”. Nem értem, miért nincs több neki belőle.) Így hát szomorú, de elköltöztek Budapestre, és el kell kezdenie új barátokat szereznie az új iskolában, ahova beíratták. Persze az iskolában mindenki teljesen hülye, csak Hanna nem. Mivel ki lenne a történet egyetlen normális szereplője, mint ő. Mert miért is lenne bárki is normális, hogyha itt van az a kiscsaj, aki úgy osztja az észt, mint Rambo az özvegyi jutalékot. Aztán meg találkozik egy csövessel, akivel minden idejét tölteni fogja, mivel hogyan kreálnának kalandot, hogyha nem egy csövessel.

Rendben, következhetnek a problémáim evvel az egésszel:

A történet akart valamiről szólni, ezt nem tagadom, de a sztorija megvalósítása trágyába torkollóan sikeredett. Nem is tudom, talán az a legnagyobb baja ennek, hogy minden áron Amerikát akartak csinálni Magyarországból. De ezt néha annyira, hogy a Szürke ötven árnyalatát vették segítségnek. Esküszöm, hogy Tibike az első kétszáz oldalban többet pirul el, mint Anasztáz mindegyik könyvben együttvéve.

Aztán nem tudom, milyen kis üregben élhetnek a föld középpontja szomszédságában az alkotók, hogy nem tudták megfigyelni… hogy ilyen nincs! Mondjuk ki kellett volna kérdezni pár hozzáértőt, hogy elmondhassák nekik… vagy ehhez még azok se kellenének, mivel ilyen nincs! Rendben értem én, hogy ez egy fantázia könyv meg minden, de én abban a számtalan könyvben, amit én olvastam ebből a műfajból, nem volt olyan, hogy a gyereket napok óta nem találják, és még a rendőröket is luxus kihívni. És nincs olyan könyv, ahol a szülők engedik egy rohadt nagy városban szaladgálni a gyereket, aki mellesleg csak most látja először az egész környéket. ILYEN NINCS! Most költöztek ide. Ez komoly?!

Esküszöm, annyira felment a vérnyomásom, hogy simán lefejelnék egy villanyoszlopot.

De azt be kell ismernem, hogy amit talán legjobban bánok, az lehet számomra a legnagyobb erénye a könyvnek. Ez a probléma talán a legjelentéktelenebb az egész masinában, de szerintem az anyuka kellett volna ide. Igen, jól hallottad. Nekem az anyuka karaktere adta meg azt a többletet, mint a színészek az Ötödik elemben. Igen, nekem olyan, mint egy jó felfogású színész egy nagyon ócska filmben. Vannak ugyanis olyan filmek, amik gyengék, és a színészek is tudják, hogy a film ótvar, így lesz jó a film. Érthető? Nem baj, ha nem. Én se értem. Szerintem az anyukát a normálisnál egy kicsit még lazábbra kellene venni. Lehet, hogy eléggé ellentmondana a korábban felállított hibának, de nekem az első száz oldalon jobban tetszett a túlnyomóan buddhista szerep, mint a végén az a túl komoly. De lehet az is, ha több szerepe lett volna, akkor őt is megutálnám. Ami majdnem sikerült a könyv végén.

Én még mindig nem tudom, milyen elborult beteg világban játszódik ez a történetszerűség, de az biztos, hogy nem sűrűn lehet olyan tanárokkal találkozni, akik nagyjából egy hónap ismeretség után elviszik magukkal a nem kedvelt diákjaikat Ausztriába, úgy, hogy a tanár fizeti az úti díjat meg mindent. Értem én, hogy kellet neki az a cucc, de minek két kisgyerekkel kerestetni? Az egész könyvben valami beteg módon lenézték a gyerekeket a felnőttek (vagyis ezt olvastam ki néhány oldalból, néhányból meg nem). A gonosz emberek hol lehallgatták, hol pedig hagyták őket a francba. De a tanárnő, aki gonosz, miért nem a kommandós tini nindzsa teknőceivel csináltatja a dolgait?

Hogy lehet, hogy Tibike képes volt egy akciófilm megnézése után ellopni egy mágneskártyát egy olyan embertől, akinek évekig tartott a kiképzése!?

Aztán ott van Ervin. Nem tudom, hogy csak nekem van e olyan elképzelésem itt a dolgokról, hogy az egész fiút csak azért hozták bele ebbe a történtbe, hogy Hannának is legyen egy szerelmi szála, és ne vigyen el mindent Zsófi. De most komolyan, egy kb. tizenöt éves érett srác miért rendelkezik egy óvodás formai logikájával? Egyszerűen csak írtak Hanna mellé egy álompasit, aki ott van neki… azt ennyi szerepe van az egészben. Én nem ismerek olyan tizenéves vonzó fiúkat, akik a kortársakat semmibe véve leállnak kislányokkal szuper máriózni.

Most jutott eszembe, hogy az írók bármelyik pillanatban bejöhetnének az ajtómon.

Ahogy én eddigi véleményemet megalkottam a kamasz fiúkról, nem hiszem, hogy az lenne minden vágyuk, hogy náluk sokkal kisebb lányokra fókuszáljanak. Szóval Ervin egy kétdimenziós lebutított karikatúrája a vele egykorú fiúknak.

Lenne még pár pontom, de szerintem annyi nyomtatópapír nincs a világon, hogy ráférne.

Ami még nagyon zavar és e mellet nem tudnék elhaladni, ha akarnék, ha nem. Ez pedig a könyv üzenete. Legalábbis szerintem. Amikor véget ér ez az egész maszlag, és Hanna képes az egész eddigi élet és azokat az embereket hátrahagyni (akik szeretik őt és akik nagyon aggódnak érte) egyetlen egy csöves miatt, akit maximum pár hónapja ismer. Az valami elkeserítő érzés. A gondolata is fáj, hogy mit élhetett át a családja, amikor megtudták, hogy eltűnt, és csak az a redvás levél maradt utána, amit nem is a szüleinek írt. Akkor jut eszembe, mekkora szemét ez a kiscsaj. Ír egy elfuserált levelet a kis barátnőjének, de a családját le se ejti, akik képesek voltak órákig autózni csak miatta. Akkor…

Foglaljuk össze:

Hanna a legrosszabb ember, akiről valaha könyvet írtak (na jó, nem biztos). A teljes tudatlanság állapotában roncsolja szét jóakarói életét. Céltalanul, nyereség nélkül. Egyszerűen csak nincs benne annyi emberség, hogy körbenézzen, és észrevegye, mit csinál. Ő az a gonosz, aki csak és kizárólag azokat kínozza, akik szeretik. Az arcába röhög az emberek jóságának és rátapos duplalábbal.

Ez a könyv bebizonyította nekem, hogy Hanna nem egyszerűen rossz ember, hanem egyenesen gonosz. Nincs még egy ilyen önző, egocentrikus, manipulatív buta emberi szenny, mint ez a csaj. Emberek halnak meg miatta, mindenkinek a környezetében teljesen tönkremegy az élete és csak áll az egész közepén és képes nekiállni nyavalyogni, hogy milyen szar neki!

Ha nem adatott meg neked,, hogy teljes testsúlyoddal beleestél ebbe a könyvbe, akkor egész biztos vagyok benne, hogy ettől az izétől nyolc napon túlgyógyuló agymenést kapsz. Senki se működik logikusan, csak sorra hozzák a döntéseket, amik mindenfajta emberi vagy háziállati logikával ellentmondanak!

Most jön a java:

Sok száz… sok száz ember ezen a planétán, aki elhiszi, hogy Hanna egy pozitív szereplő. Hogy ő a hős, hogy így kell viselkedni egy embernek, ez az igazi hatalma Hannának.

,,Ő a legcselesebb ördög, mert százakkal hiteti el, hogy ő Krisztus”