Tegnap tovább szaporodott dedikált könyveink száma, mert Sanyi bácsi – mindenki így szólítja Kányádi Sándort – volt olyan kedves és türelmes, hogy a Somogyi Könyvtárban nektek ajánlotta a Tavaszi tarisznyát és a Bánatos királylány kútját. Hogy milyen Sanyi bácsi, sok sok gyönyörű vers, mese és történet írója? Szerény, kedves és bölcs. És nekünk Juszti nénivel nagyon jó volt őt hallgatni.

Sóhajtás

Kútnak lenni volna jó
utas-itatónak,
diófának vagy a fán
füttyentő rigónak.

Rigófüttynek volna jó,
lenni bár egy hangnak,
jönni-menni volna jó
akárcsak a harmat.

Sanyi bácsi – azon túl, hogy az életéről és a tapasztalatairól mesélt úgy, hogy mindenki szerette volna még tovább hallgatni – , verset is mondott, köztük azt a szonettet is, amit itt olvashattok:

Lőrincze Lajos emlékének

porában is áldott kiért
és ezerszer áldott ki által
akár a szív fölött a vért
szembefeszült a másvilággal

meg akkor váltódott e nép
és küldetését akkor kapta
mikor a röggel az igék
magyarul hulltak a halottra

hazánkká akkor lett örökre
ez a sokszor ege-se-földje
töredékes nyelvünk-honunk

s a jövendőbe glóriával
léptünk a nyitott síron átal
mondván por és hamu vagyunk

Végül a Kaláka együttes előadásában A Dél keresztje alatt című vers:

Ha nem indulna, kattints ide.