Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.
Pilinszky János: A várakozás szentsége (részlet)
Rónay György: Advent első vasárnapja
Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, tudhatjátok, hogy közel van a nyár. Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg korcs ágaimon más, mint a halál? Amikor jelek lepik el a mennyet, álmunkból kelni itt az óra már. De ha hozzám jössz, pedig megüzented, angyalod mégis álomban talál. Meg akartál rajtam teremni, rossz fán; Nem voltál rest naponta jönni hozzám. Ajtóm bezártam. Ágam levetett. Éjszakámból feléd fordítom orcám: boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
Hallgatni, mikor beszélni kell, szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor hallgatni kellett volna.
Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.
A művészet pedig a legmagasabb értékű segítség az embernek. A művészet ad erőt az élethez, a harchoz, a feleszméléshez, szerelemhez és barátsághoz.
Amikor belemerülünk egy könyvbe vagy egy filmbe, lélegzetelállító tájakat látunk, fontos emberekkel bratyizunk, elragadó férfiakkal és nőkkel esünk szerelembe, megvédjük szeretteinket, elérhetetlen célokat valósítunk meg, és legyőzzük a gonosz ellenséget. Nem rossz üzlet hét dollár ötvenért!
A világnak égetően szüksége van egy kis jóságra – és aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet.
Facebook