Könyvhétre
A kedvenc könyveimet újra és újra elolvastam, néha csukott szemmel beszívtam ismerős illatukat. Elég volt ez az illat, a könyvek lapjainak érintése, hogy boldognak érezzem magam.
Könyvhétre
A kedvenc könyveimet újra és újra elolvastam, néha csukott szemmel beszívtam ismerős illatukat. Elég volt ez az illat, a könyvek lapjainak érintése, hogy boldognak érezzem magam.
A könyvtárunk szervezte A szó elszáll, az írás megmarad c. városi könyv- és könyvtárhasználati verseny 2011-es döntőjére június 1-jén 14.30-tól kerül sor a könyvtárban nyolc 5-6. osztályos csapat részvételével.
Azok a csapatok kerülhettek a döntőbe, akik részt vettek az író olvasó találkozón Böszörményi Gyulával, s akiknek a meséit Böszörményi Gyula a legjobbnak ítélte!
Akit érdekel a verseny, jöjjön szurkolni iskolánk csapatának!
Gyorsan közeledik a tanév vége, s ez azt jelenti a könyvtárban, hogy
befejeződött a kölcsönzés,
várjuk vissza a nálatok lévő könyvtári könyveket!
A könyvtárat természetesen a legutolsó pillanatig használhatjátok, lehet helyben olvasni, gépezni, sakkozni…
Minden hajóhad sebessége a hozzá tartozó leglassúbb hajó sebességétől függ. A tanítók gyorsasága is ezen múlik. Ők sem haladhatnak gyorsabban, mint a leglassabban cammogó diákjaik.
A tanév utolsó heteireKönyVálasz címmeltöbbfordulós olvasási versenyt hirdetünk! A szövegrészleteket Lucy Montrose választotta, és ő írta a kérdéseket is. Neked az a dolgod, hogy miután elolvastad, a válaszokat küldd el a gyakkonyvtar@gmail.com címre vagy hozd be a könyvtárba! Határidő: 2011. május 27., péntek.
Az első szövegrészlet Silvana de Mari: Az utolsó tünde c. regényből való, amelyet nemrégiben ajánlottunk a blogon.
Silvana de Mari: Az utolsó tünde
– Van neved?
– Igen – felelte határozottan a kicsi.
Az ember megint olyan viccesen vett levegőt.
– És mi lenne az a név?
Kezdtek eszébe jutni a nagymama nyelvtanórái.
– Nem lenne. A „lenne” a bizonytalan dolgokra van, míg az én nevem az biztos dolog. Akárki biztos van a nevében, tehát te kell kérdezned nem mi lenne, kegyelmes asszony, hanem hogy mi van…
– És mi ez a név? – kiabálta az asszony. – Jól van, jól van, nem kiabálok többé, megígérem. Ne kezdj megint sírni! Nem kiabálok, és nem eszlek meg. Hogy hívnak?
– Yorshkrunsquarkljolnerstrink.
– Meg tudnád ismételni?
– Igen, persze, én tud – jelentette ki a kicsi önelégülten.
Az ember megint sóhajtott. Tényleg beteg lehet.
– Ismételd meg – kérte.
– Yorshkrunsquarkljolnerstrink.
– Van beceneved?
– Persze, vanni.
Szünet, és ismét vicces levegővétel. Az emberekkel beszélgetni kész kínszenvedés, a nagymama megmondta.
– És mi ez a becenév?
– Yorshkrunsquarkherzljolnerstri.
– Hát persze – mondta az ember, és hirtelen nagyon fáradtnak látszott.
Egész biztosan beteg.
– Yorshnak foglak hívni – határozott.
Ismét megrázta a fejét.
——————————————————————————————————–
1. Hogy hívják a kicsit?
2. Mitől fél a kicsi?
3. Mi lehet a kicsi?
4. Nevezd el az asszonyt!
Boldog születésnapot, Szeged!
Juhász Gyula: Szeged
A Tiszaparton halkan ballagok
És hallgatom, mit sírnak a habok?
E partok méla fordulóinál
Állt egyszer gőgös Attila király.
E tájon, hol a két víz összeér,
Áldozott egykor dús Ajtony vezér.
Ott fönn, ahol most vén harang dalol,
Dugonics András búsult valahol.
Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?
Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott,
Petőfi Zoltán erre ballagott.
Megállok felhős tavaszég alatt
S míg megy a víz és az idő szalad,
Érzem, hogy az öreg Tisza felett
Az örök élet csillaga remeg.
A fény mellé kell az árnyék, különben az általános ragyogás mindenkit megvakít. A jó mellett szükség van a rosszra, mert nélküle a “jóság” megszűnik létezni, hisz nincs semmi, amihez képest “jók” tudnánk lenni.
Sikerült megvásárolnunk több olyan könyvet, amit a Kívánságfüzetbe írtatok, plusz néhány extrát is hozzájuk.
HÉTFŐTŐL KÖLCSÖNÖZHETŐK, GYERTEK!
Silvana de Mari: Az utolsó tünde
A világot kezdi elborítani a víz. Az eső folyamatosan esik. Egy kicsi tünde a sárban vándorol. Nem tudja, hová megy, csak azt, hogy mennie kell. Ő az utolsó. A többi tündét megölték az emberek, vagy tünde zugokba száműzték őket. De a zugokat elborította a víz, és a ha egy tünde elhagyta a számára kijelölt tündezugot, megölték. A kicsi tünde találkozik egy asszonnyal, aki befogadja. Együtt vándorolnak tovább. De a tündéket meg kell ölni, így az asszony élete is veszélyben forog. Útjuk során találkoznak egy vadásszal, aki segít nekik. Kiderül, hogy a tünde tud tüzet gyújtani. Ő a legerősebb és az utolsó. Szívszorító és aranyos mese az egész családnak. A kis tünde szeretete még a trollokat is megszelídíti.
Az utolsó sárkány
A kicsi tünde megnőtt. Már 13 éve egy sárkánnyal él, akinek igen nehéz természete van. A tünde mégsem unatkozik a rigolyás sárkány mellet, hiszen egy könyvtárban élnek. Egy nap a sárkány tojást rak és meghal. A kicsinyét Yorshnak (a tündének) kell felnevelnie. A kis sárkány hatalmas, veszélyes és nagyon aranyos. Mintha Yorsh kistestvére lenne. Elindulnak beteljesíteni a jóslatot.
Mikor a víz elönti a földet,
Eltűnik a nap
Elérkezik a sötétség és a fagy.
Mikor az utolsó sárkány
és az utolsó tünde
Megtöri a kört,
Találkozik a múlt és a jövő,
Egy új nyár napja ragyog fel az égen.
Lucy Montrose
Philip Pullman: A titokzatos kés
Az Északi fény folytatása, csak azoknak ajánlom, akik már olvasták az első részt.
Will Parry édesanyjával él. Az apja egy Északon tett expedíciója során eltűnt. Furcsa emberek kezdik zaklatni az anyját, ezért elviszi a volt zongoratanárnőjéhez, ő maga pedig elindul. Hogy hová, azt nem tudja pontosan. Menekül, mert véletlenül megölt egy embert, aki a társával a házukban kereste az apja leveleit. A levelek most nála vannak. Will mindig is szerette a macskákat, útja során lát egyet eltűnni. Közelebb megy és egy ablakot fedez fel, ami egy másik világba néz. Átkel az ablakon, és nem sokkal később találkozik Lyrával.
A lány találkozik egy kedves bácsival, aki sok érdekes dolgot tud és ellopja az aletiométert. Csak akkor adja vissza, ha a gyerekek elviszik neki a titokzatos kést…
Lucy Montrose