Nevelésfilozófiai kurzust indítani az egyetemen
és tananyagot írni belőle egyszerre hálás és
hálátlan feladat. Jó dolog annyiban, hogy reális
esély nyílik az alapkérdések új megvilágítására,
új összefüggések taglalására, a régi – immár
klasszikussá vált – dilemmák újra gondolására
és az eddigieknél differenciáltabb megközelítésére
s ítélésére. S hálátlan abból a szempontból,
hogy kitaposatlan úton kell járnunk. Ráadásul
olyan fogalmi apparátust és nyelvezetet, tartalmi
mélyelemzést, sajátos módszert alkalmazva,
amelyet meg kellene értenie és tanulnia a diákságnak.
Fontos, a tudományos-szakmai szempontokon
túlmutató követelmény, hogy az olvasó
tanulható anyagot kapjon, s képes legyen
arra, hogy levonja az elemzés legfontosabb tanulságait,
melyek iránytűként szolgálhatnak
majd a későbbi nevelőmunkában.