A vízi turizmus olyan rekreációs sport és szabadidős tevékenység, melynek célterülete egy természetes, vagy természetes környezetben kialakított mesterséges vízfelület, vízpart és annak környéke. Fejlődése visszavezethető a vízi közlekedési eszközök fejlődésére, valamint az ember vízen, vízparton történő szabadidő eltöltésének módjaira (Bánhidi 2013). Az igénybe vett közeg szerint megkülönböztetünk folyami, tavi, vagy tengeri vízi turizmust. A tevékenység indítóoka szerint beszélhetünk fürdőturizmusról, vízitúrázásról (kajak-, kenu-, evezős-, vitorlástúra), horgászturizmusról, vízi kalandturizmusról, illetve extrém vízisport-turizmusról. A vízi turizmus egyes típusai természetesen összefonódhatnak egymással és egyéb turisztikai irányzatokkal is (pl. ökoturizmus, falusi turizmus, ifjúsági turizmus).

Bővebben. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0051_Turizmus_es_kozlekedes/ch07s02.html

A vízparti üdülésre alkalmas területeket a túrázásra, sportolásra alkalmas folyókat, tavakat a turisztikai kínálat igen értékes tényezőiként tarthatjuk számon hazánkban. Különösen kedvező idegenforgalmi lehetőségeket biztosítanak gyorsan felmelegedő vizű tavaink, holtágaink és azok a középszakasz jellegű folyószakaszok, ahol a folyó sodrása nem túl erős, van sekélyvizű strand és homokos part, a hőmérséklet pedig hosszabb fürdési szezont is lehetővé tesz (Kollarik 1991).

A vízitúrázás a vízi turizmus része, melynek aktív résztvevői saját fizikai erejüket felhasználva hajtják vízi járműveiket táborhelyről táborhelyre, vagy egy állótáborból indulva tesznek meg különböző hosszúságú túraszakaszokat csillagtúraszerűen.  A leggyakrabban használt közlekedési és egyben sporteszköz a kenu és a kajak. A vízitúrázás a legösszetettebb vízi turisztikai forma, mivel vízben, vízen és vízparton egyaránt zajlik. Nem véletlen, hogy ez vált a sportturizmus egyik leggyorsabban fejlődő ágává, hiszen összekapcsolódik benne a sporttevékenység nyújtotta kihívás és élmény, valamint az ember azon természetes igénye, hogy szabadságát, szabadidejét a vízen, vagy a víz közelében töltse. Amellett tehát, hogy a vizek a vízitúrázás elemi feltételeiként jelennek meg, természeti környezetük közvetlen vonzerőként hat a turisták rekreációs és sportolási motivációira is.

A vízitúrázók között természetesen akadnak olyanok, akiknek elegendő az, amit a folyó és az ember évezredes együttéléséből kialakult környezet kínál. Ők azok, akik akkor is „járnának a vízen" ha nem pihenhetnének kempingben, nem tusolhatnának minden nap meleg vízben, nem vásárolhatnának boltban, vagy éppen nem szállíttatnák a parton „vízmentesen" a csomagjaikat. Az ilyesfajta nomád túrázáshoz kellő elszántság és megfelelő felkészültség is szükségeltetik. A vízitúrázók között azonban egyre nagyobb számban vannak és lesznek olyanok, akik a természet közelsége és a kalandkeresés mellett igénylik a felszerelt táborhelyek kényelmét, kiszolgáló létesítményeit és a könnyen elérhető kiegészítő szolgáltatásokat (Barna et al. 2012). Manapság egyre inkább igaz, hogy a vízitúrázás sem nélkülözheti az alapvető turisztikai infrastruktúrát és szuprastruktúrát. Szuprastruktúra alatt az adott fogadóterület teljes szálláshely- és vendéglátó-ipari kínálatát, valamint az ezen felül álló, a turista által igénybe vett szolgáltatások összességét értjük (Michalkó 1999).