IV.1. A görkorcsolyázás rövid történeti áttekintése

Az 1700-as években jelent meg az első görkorcsolyák a jégkorcsolya mintájára. Kezdetben a görkorcsolyát „kerék korcsolya"-nak nevezték. Nem volt cipő része és egy, három vagy négy fából, kaucsukból, vagy vasból készült kerékkel szerelték fel. A három kerék egy sorban, a négy kerék pedig két sorban helyezkedett el, melyeknek átmérője 2-3cm-esek voltak. A "kerék korcsolyát" először John Joseph Merlin mutatta be közönség előtt 1760-ban egy bálon. 1819-ben, Párizsban Petitbeld szabadalmaztatta az első görkorcsolyát, melynek bőr szíjja és három kereke volt. Ez után sorra következtek a technikai újítások. 1823-ban a brit R.S. Tyler megalkotta az ötkerekű Volito görkorcsolyáját, a kanyarodás kérdését 1863-ban James Plimpton küzdötte le a kereket két sorba helyezésével. 1884-ben megjelentek a golyóscsapágyak jobb siklás-élményt biztosítva, 1905-ben megjelent az első szabályozható szíjjal felszerelt görkorcsolya és 1910-ben a Roller Skate Company piacra dobta az 1. bőrcipővel ellátott 3 kerekes korcsolyáját a kényelmesebb sportolás érdekében (Béres, 2004).

A technikai vívmányok mellett a görkorcsolyázás feltételei is fejlődöttek. 1866-ban Izlandon átadták az első görkorcsolyapályát, 1882-ben Daytonában megrendezték az első nemzetközi görkorcsolya versenyt. 1921-ben megalakult Európai Görkorcsolyázó Szövetség (CERS), melynek székhelye: Róma. Három szakág indult: gyors-, művészeti- és hoki görkorcsolya szakág. Három évvel később 1924 megalapították a Nemzetközi Görkorcsolya Szövetséget (FIRS). Megrendezésre került az első gyorsasági görkorcsolyaverseny 1937-ben, az első görkorcsolya táncbajnokság 1939-ben és az első görhoki verseny 1961-ben, melynek érdekessége, hogy még két soros korcsolyákat használtak. 1991-ben megalakult a Nemzetközi Inline Görkorcsolya Szövetség (IISA). A Magyar Országos Görkorcsolya Szövetség pedig 1993-ban jött létre (Béres, 2004).

A technikai fejlesztések és a megfelelő feltételek nyomán maga a görkorcsolya sport, sportok is tudtak fejlődni. Az 1970-es években egyre többen használták nyári edzéslehetőségként a görkorcsolyázást. Egy jégkorongozó testvérpár, az Olsen fivérek speciális egysoros görkorcsolyákat terveztek és létrejött a Roller Blade Company. Az inline korcsolyákat nemcsak a hokisok, hanem a síelők is használták a meleg hónapokban. Olyan új irányzatok jelentek meg, mint például az aerobic és a fitnesz irányzat. 1993-ban új görkorcsolya típusok kerültek a piacra: agresszív-, terep-, és donehill görkorcsolya. Az 1990-es években egy új iparág jelent meg, a védőfelszerelések és segédeszközök gyártása. Ez újabb virágzást hozott a görkorcsolyázás területén, mert csökkentették a sérülések számát (Béres, 2004).