Tanulva abból, hogy a '70-es, '80-as években a helytelen mozdulatok, a rossz gyakorlattervezés, az egyéni sajátosságok figyelmen kívül hagyása miatt sok sérülés, maradandó elváltozás alakult ki, napjainkban a gyakorlatok tervezésénél figyelembe veszik, hogy az órákat

• eltérő testsúlyú,
• eltérő edzettségű,
• különböző életkorú résztvevők látogatják.

A mozgásanyagot a „leggyengébbhez" igazítják. A preventív szempontokat előtérbe helyező, az egészségre legkisebb kockázatot jelentő új mozgás-anyagot és végrehajtási technikát ún. safe aerobicnak nevezték el.

A gyakorlatanyag felosztása történhet az órarészeknek megfelelően:

1. a keringésfokozó részben,
2. az erősítő részben,
3. nyújtás, lazítás során alkalmazható gyakorlatok.

Az 1. rész gyakorlatait tovább bonthatjuk az alsó és felső végtaggal végezhető gyakorlatokra.

Lábmunka:

• Low impact - alacsony ütközésű gyakorlatok, azaz a lábnak a talajjal való ütközése kicsi,
• High impact - magas ütközésű gyakorlatok, a láb ütközése a talajjal nagyobb mérvű (nagyobb energia-befektetést, több oxigént igényelnek, pulzusemelkedéssel járnak).

Mindkettőt végezhetjük különböző erőbedobással, intenzitással!

Karmunka: nagy jelentőségű az intenzitás emelése, illetve csökkentése szempontjából

Felosztása:

• szívvonal alatt, szívvonalon, illetve felette,
• hajlított vagy nyújtott karral,
• váltott vagy páros karral,
• szimmetrikusan vagy aszimmetrikusan,
• az előbbiek kombinálásával.

A karmunka szabályai:

• a kart ne lógassuk a test mellett,
• a kar és lábmunka ritmusa legyen összhangban,
• bonyolultabb karmunkát egyszerű lábmunkával kapcsoljunk össze,
• ne lendítsük a kart, hanem izomkontrollal fékezzük,
• kartolásoknál, húzásoknál a könyök ne kerüljön a test síkja mögé, (kivéve a test mögötti erősítő gyakorlatoknál)