denotátum <lat. 'jelölt'>: a jel,
komplex
jel tárgya; a nyelven kívüli valóságnak az az eleme, amelyre a
jel, komplex jel a nyelvi rendszerből eredő jelentés alapján vonatkozik.
Más szóval: az a tényállás-konfiguráció, amelyet egy jelhez, komplex
jelhez – aktuális kontextusától függetlenül
– a nyelvközösségen belül fennálló konvenció, hagyomány értelmében hozzárendel(het)ünk.