denotátum <lat. 'jelölt'>: a jel, komplex jel tárgya; a nyelven kívüli valóságnak az az eleme, amelyre a jel, komplex jel a nyelvi rendszerből eredő jelentés alapján vonatkozik. Más szóval: az a tényállás-konfiguráció, amelyet egy jelhez,  komplex jelhez – aktuális kontextusától függetlenül – a nyelvközösségen belül fennálló konvenció, hagyomány értelmében hozzárendel(het)ünk.