izotópia: a megnyilatkozás, szöveg bizonyos elemei között közös tartalmi jegyek alapján létesülő szemantikai viszony. Egy izotópláncot alkothatnak: főnév esetében tulajdonnév, köznév, ennek szinonimái, jelzős változatai, vele allitmányviszonyba léphető minőségnevek, alkalmi főnévi melléknevek, egy felsőbb fogalmat jelentő köznév, névmások, metaforikus elnevezések, esetleg még más főnevek.