izotópia: a megnyilatkozás,
szöveg bizonyos elemei között közös tartalmi
jegyek alapján létesülő szemantikai viszony.
Egy izotópláncot alkothatnak: főnév esetében tulajdonnév, köznév, ennek
szinonimái, jelzős változatai, vele allitmányviszonyba léphető minőségnevek,
alkalmi főnévi melléknevek, egy felsőbb fogalmat jelentő köznév, névmások,
metaforikus elnevezések, esetleg még más főnevek.