szöveg.

A szakirodalomban a szöveg fogalmának általában kétféle értelmezése használatos. Az egyik csupán a jelkomplexus jelölő komponensét (significans), a másik magát a jelkomplexust nevezi ~nek. Célszerűnek az látszik, ha (bizonyos követelmények teljesülése esetén) magát a jelkomplexust nevezzük ~nek.

A szemiotikai textológiában a ~ terminus az utóbbi értelmezésben használatos. Eszerint:

(1) a ~ egy írott/nyomtatott fizikai manifesztációval rendelkező, dominánsan verbális, relacionális szemiotikai objektumra - jelölő-jelölt (significans-significatum) - relációra - utal;

(2) a 'dominánsan verbális' jelleg úgy értelmezendő, hogy a szóban forgó szemiotikai objektum domináns jelentéshordozó elemei lexikai elemek, s az írott/nyomtatott manifesztáció mellett elengedhetetlenül szükséges a lehetséges akusztikai manifesztáció(k) (auditív figura) figyelembevétele is;

(3) a ~ a nyelvhasználat és nem a nyelvi rendszer eleme;

(4) különbség van autonóm teljes ~ek és autonóm részszövegek között; végül

(5) megfelel a textualitás követelményének.