Az állandósult szókapcsolatokhoz tartoznak a szólások, közmondások, szállóigék, továbbá a köszönések, káromkodások, szitkozódások, valamint az ismétlődő népmesei fordulatok és a társalgási fordulatok. Az irodalmi és a köznyelvben egyaránt előfordulnak. Pl.:
Szólás:
Tűvé tettem érted ezt a tenger rétet,
(Arany János: Toldi IV.)
Közmondás:
(A) szegény embert (még) az ág is húzza = ’minden baj a szegény embert éri’.
Köszönés:
Jó napot, jó napot tizönkét kőmijes!
(Kőmíves Kelemenné)
Szitkozódás:
S menjen onnan, mondák, „anyja keservébe”.
(Arany János: Toldi lX.)
Népmesei fordulat:
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr ...
(A megszámlálhatatlan sok juh)
Társalgási fordulat:
Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?
(Petőfi Sándor: István öcsémhez)
Lásd még: Szólás.