A diáknyelvi szavak stílushatását környezetfelidéző szerepük adja. Akad közöttük nyelvhelyességi szempontból kifogásolható, de a szépirodalom, főleg az ifjúsági irodalom gyakran használja őket a reális ábrázolás eszközéül. Például:

– Péter, Péter! Mit írjak be neked? Mi jár ezért?

– Természetesen egy fa, tanár úr, egy tök. De majd pótolom.

– Fa?

– Hát csak úgy mondjuk… Szóval lehet az tűzifa, sámli, akác – lényeg az, hogy elégtelen.

(Gyurkovics Tibor: A tanár úr notesza)

Lásd még: Betűszó, szóösszevonás, szórövidítés, Csoportnyelv.